Álomcsendes Menny

Metronóm hangon, s mindig lüktetést dalol
fantáziámban, könnyel áztatott valóm.
Mint adagio, állandót cseng akkordvég,
elmémben üteme sokk-díszes barokk kép;

min echo éled, de más-mintás színekben,
tükrében pihegek, orgazmust érezve;
min csak csókmámor szitál mézet ajkamra,
s testívem izzadt lesz, kecsesebb vonalban;

korálként dobog méhemnek ébredése,
sóvárgó ösztönt öl heveny tüzelése,
majd sóhajjal szüli meg rég várt szerelmem:
a románctól gyöngyös, és álomcsend Mennyem.


(2013. november 2.)