Darabokra törhet

Màszik rajtam csipked a töprengés

Tàtongó mély bú harapni akar

Sötét éjszakàba nincs beletörödés

Szívekben ébrednek  szeretett halottak

Fénylő gyertyàvà vàlnak a fehér fogak

Spanyol viasz levelemen 

felbontom

Boritékban régi képem

Ott làtom

Emlék a falusi nyàr

Poros útra tűz a napsugàr

 Templom mögött keskeny utca

Alacsony kerítés apró hàz

Oda se jutok el màr

Ja mert a föld  forgott és forog

 Rövidültek és rövidülnek  a napok

Most is mint mindig múltban jelenben

 Jövőben

Szàmoljuk a napokat  óràkat éveket

Nehéz ezt megérteni

Einstein a megmondhatója 

 Idő  tér eltolàsával megoldódhatna

S akkor ha a múltba elmehetnék 

Allig élnék csak 12 évet s nem ily vénen

Élném évem de a föld sokat forgott és

Mindig forog

Nem lehetek  csak egy helyen 

A jelenben itt és most

Àm a  a töpregés szabad nincs

 Tér idő dimenzióba

Küldőm ide küldőm oda  nem szàmít

Akkor miért is fàj a szív

Békét adj  Istenem

Adj békét énnekem

Adj békét annak is 

Ki meg nem érdemli

Mégis 

Mert a lelkek esendők

Szívek sok sebtől vérzők

Bénul az agy a láb és a 

Szemed sem lát szépet

Csak gyötrő sötét képet

Ám van nekünk egy Istenünk

Ki megjelenik csodás

Ha kivárod türelemmel

Megjelenik szeretettel

Hogyis mondjam nem tudom

Szívembe hasított a fájdalom

Jó ideig örlődtem tehetetlen a

Megoldàst  szorongva kerestem

Nincs tökély elússzott messze

Elfogmám de merre hol a part

Csillagtól ragyogó égbolt alatt

Addig csodàltam a fenti  messzeséget

Mig ràjöttem végre mily pici vagyok

Jobb ha magamtól semmit nem akarok

Mennyit kell még türnöm

És jobb lesz e a halàl

Levàgja fejem 

vagy sokàig szenvedek

Mig végül elmegyek

Fàjjó szívvel töprengek

De mint làtható

Egészségem romboló

Vad romboló zsarnok

Kezében ott a kés  éles hegyes

Addigis félek hogy éljek

Nehéz az àtàllàs