Darabokra törhet
Halottak
Màszik rajtam csipked a töprengés
Tàtongó mély bú harapni akar
Sötét éjszakàba nincs beletörödés
Szívekben ébrednek szeretett halottak
Fénylő gyertyàvà vàlnak a fehér fogak
Töprengek
Spanyol viasz levelemen
felbontom
Boritékban régi képem
Ott làtom
Emlék a falusi nyàr
Poros útra ràtűzelő napsugàr
Templom mögött keskeny utca
Alacsony kerítés apró hàz
Oda se jutok el màr
Ja mert a föld forgott és forog
Rövidültek és rövidülnek a napok
Most is mint mindig múltban jelenben
Jövőben
Szàmoljuk a napokat óràkat éveket
Nehéz ezt megérteni
Einstein a megmondhatója
Idő tér eltolàsával megoldódhatna
S akkor ha a múltba elmehetnék
Allig élnék csak 12 évet s nem ily vénen
Élném évem de a föld sokat forgott és
Mindig forog
Nem lehetek csak egy helyen
A jelenben
Àm a a töpregés szabad nincs
Tér idő dimenzióbs
Küldőm ide küldőm oda nem szàmít
Akkor miért is fàj a szív
Ima
Békét adj Istenem
Adj békét énnekem
Adj békét annak is
Ki meg nem érdemli
Mégis
Mert a lelkek esendők
Szívek sok sebtől vérzők
Bénul az agy a láb és a
Szemed sem lát szépet
Csak gyötrő sötét képet
Ám van nekünk egy Istenünk
Ki megjelenik csodás
Ha kivárod türelemmel
Megjelenik szeretettel
Pici senki
Hogyis mondjam nem tudom
Szívembe hasított a fájdalom
Jó ideig örlődtem tehetetlen a
Megoldàst szorongva kerestem
Nincs tökély elússzott messze
Elfogmám de merre hol a part
Csillagtól ragyogó égbolt alatt
Addig csodàltam a fenti messzeséget
Mig ràjöttem végre mily pici vagyok
Jobb ha magamtól semmit nem akarok
levàgjàk fejem
Mennyit kell még türnöm
És jobb lesz e a halàl
Levàgja fejem
vagy sokàig szenvedek
Mig végül elmegyek
Fàjjó szívvel töprengek
De mint làtható
Egészségem romboló
Vad romboló zsarnok
Kezében ott a kés éles hegyes
Addigis félek hogy éljek
Nehéz az àtàllàs