Darabokra törhet

Megetetném a gonoszt 

Egy vödör trutyival

Élvezném hogy szenved

Vörös feje 

talán még fájna is 

Elkorcsosult vad szíve

 érzéstelen kőszíve

Mikor fejét vödörbe teszi

Ehelyett mit teszek

Jószívvel etetem

Mi ez a hülyeség 

Egy nem véletlen álom

Hajnali álom 

Kilencven a századikon

Hogy nem lesz már nekem jó napom

Megtudtam mit nem akartam hajaj

Szívem a gyomromban caklat

Mert most màr mindennek vége

Nehezen temetem szegény  reményem

Hat esztendő hiàbavalósàg tudomànyàt

Böröndbe tenni oly nehéz fàjdalmas

Igazsàgtalansàg miatt megszakadt

Mert folytatni nem lehet nem szabad

Gonoszsàg kedvesen mosolyogva győz

Na l ám igy kell nem becsületesen

Kijàtszhatod a pecsétet nincs Isten

Nincs isten 

Hordjon minden gonosz fél làbàn fél cipöt

Maradék làbuknàl fogva akasszàk fel őket

A kőrútra 

Ujjongó tömegek szemének làttàra

Nem jól  tetted hogy 

Magadat megedzetted

Te buta szív

Inkább maradtál volna

Punnyadt puhány

Lassan verő tehetetlen

Nem ily lángoló

Feltámadásért ütve üző

Tavaszváró

Nem ömlene most a könnyed

Sebek nem marnák a lelked

Te buta szív