Darabokra törhet

Mikor a szívem leraktam

Nesze itt van vedd fel

Neki az nem volt elég

Pénzemből is adtam 

Nesze itt van tedd el

Neki az sem volt elég

Mikor a szàm elvarrtam

Annak talàn örült 

Igy is volt sok szidàs 

Szemrehànyàs

Az agyam nem adom

Az az enyém 

 Inkàbb eltitkolom előtte

A gondolatom

Fájdalmas àtadni énem

Majd bele szakad a szívem

Legyen az isten vagy bàrki

Én akkor is magam akarom

Ha  sutàn  is  életem élni

Jézus szíve csak jót akar

Isten lévén tévedhetetlen

Megvàltja szíveket a rossztól

Mondjàk

Miért nem  akarom én tehetetlen

Kis emberi  lény bizonytalan

Az ő szívét  örömmel elfogadni 

miért nem adom àt  csökönyös

Buta szívem megvàltàsra neki 

Hevesen dobog szívem

Mikor rabolja Isten

Akaratom elveszítem jajj

Testemen mint buldozer  

Gördül lehet nem véletlenül

Legmélyebb bànatban

A szív màr nem is fàj

Olyan semmilyen puhàny

Legmélyebb bànatban

 Semmit nem   érzel

Csak tehetetlenséget

Nézésed és a kérdésed 

Lekopott életlen tompa

Van de nincs màr jàtéka

Élsz még hisz lélegzel

Ez a papírforma de fura

Hisz nincs cél nincs képzelet

Vonuló időből bambàn

Néz kifele nem törödöm fejed 

Minden színtelen jellegtelen 

Aztán ha múlik a döbbenet

Újból ver majd szomorú szíved

Nevetve szeretted megöleled

Gyere haza kis unokám

Nagyon vàr a te nagymamàd

Làtod màr sírok nekem ez a jó

Biztos te is ràm gondolsz

Ott a sötét vàróban étlen szomjan 

Vàrod a mentőt óràk hosszan 

Vàrtam hogy elhagyjon végre a vágyam

Sóhajok szívemben könnyre talàltak

És most végre sírok temetem vágyam

Ne legyen pusztuljon minden akarat 

Még még még jó pàr év sírjak csak sírjak

Ha elàraszt könnypatak elsodor mindent az

Mindig várjam a megváltó könnyzuhatagót

Sírni akarok sírni sírni vàgyam eltemetni

Màszik rajtam csipked a töprengés

Tàtongó mély bú harapni akar

Sötét éjszakàba nincs beletörödés

Szívekben ébrednek  szeretett halottak

Fénylő gyertyàvà vàlnak a fehér fogak