Szegény Ember Becsület

A fagyos szél harapott Józsi arcába, miközben az öreg ház falait nézte. Szinte átlátszott a vékony faanyag, mintha maga a szegénység bömbölne ki belőle. De Józsi nem törődött vele. Bátor tekintete, kemény vonalakkal pettyezett arca, büszkeséget sugárzott. Nem volt sok java: egy kis föld, néhány bárány és egy öreg, hűséges kutya. Azonban Józsi gazdag volt a lélekben.

A faluban sokan lenézték. "Szegény Józsi" - mondogatták gúnyosan, - miközben gazdagságukkal dicsekedtek. De Józsi nem érdeklődött a pénzügyi státuszuk iránt. Ő tudta, hogy becsülete sokkal értékesebb bármilyen aranynál.

Egy nap váratlanul megérkezett a faluba egy gazdag kereskedő. Híre ment, hogy hatalmas vagyonra tett szert, és most földet keresett befektetés céljából. A falusiak sorban álltak elé, ígérgetve neki területeket, amelyek valójában nem is voltak a tulajdonukban. Józsi azonban nem sietett.

A kereskedő megkérdezte Józsitól: "Van neked föld, Józsi?" Józsi büszke tekintettel felelt: "Egy kis telkem van. Nem sok, de az enyém." A kereskedő gúnyosan felnevetett: "Azt akarod árulni? Olyan kicsi, mint egy egér lyuka!"

Józsi azonban nem hátrált meg. "Nem a föld mérete teszi értékesé," mondta határozott hangon. "A becsületemmel adom el." A kereskedő meglepődött. Soha senki nem merte így beszélni vele. Józsi folytatta: "Ez a föld az én kezem munkájának gyümölcse. Én vettem, ápoltam, és betakarítottam róla. Az árban a becsületem is benne van."

A kereskedő elgondolkodott. Látta Józsi tekintetében azt a kemény, de igaz becsületet, amit soha nem tapasztalt gazdag emberektől. Végül megvette Józsi földjét, de nem olcsón. Megfizette az árát, és még bevette Józsit a kereskedésre is.

Józsi lett a kereskedő megbízható munkatársa, aki becsületességgel és kemény munkával segítette őt. A falusiak megdöbbenve látták, hogy Józsi nemcsak a földjét adta el becsületesen, hanem magabiztosságával és becsületével is gazdaggá vált.

A történet tanúsága szerint: az igazi gazdagság nem pénzben, hanem becsületben rejlik.