János a nehéz sorsú fiú élete

János nem volt szerencsés. Születésétől fogva az élet kemény ütéseket mért rá. Szegény családban nőtt fel, ahol a mindennapi létfenntartás állandó küzdelem volt.

Apja korán elhunyt, anyja pedig nehéz munkáival alig tudta megétetni Jánost, és két húgát. A házuk omladozó falai között, a hideg, és az éhség árnyékában János megtanulta az élet keserű ízét.

Jánost, a szegény fiút, édesapja halála mély fájdalommal töltötte el, apa nélkül maradt a világban. A kemény valósággal kellett szembenéznie.

A faluban, ahol János édesanyjával, húgaival lakott, kevés embert érdekelte sorsuk. Némelyek sajnálattal néztek rá, de a legtöbbjük inkább közömbös maradt. Jánosnak önmagának kellett megtalálnia helyét az életben.

János, a szegény fiú szíve tele volt szeretettel. Azonban ami hiányzott az anyagi javakból, azt bőven pótolta lelkének gazdagsága. János mindenkin segített, aki bajba került. Ha valaki éhes volt, János megosztotta vele az utolsó falatját.

Iskola helyett korán kezdett dolgozni, hogy édesanyját segíteni tudja és hugai ne maradjanak éhen. Tíz évesen már segített az öreg kovácsnak a kemence mellett. A forró vasakkal való bánás nem volt könnyű, de János bátran küzdött. Tudta, hogy ez az egyetlen út a túléléshez.

Egy nap Jánost meglátott egy asszonyt az úton, aki összeesett és nem tudott felállni. János hazavitte a házukba, édesanyja ellátta a sebeit és jóllakatta.

Az asszony hálás volt János segítségéért. Elmondta neki, hogy egy gazdag kereskedő felesége.

"János," mondta az asszony," a fiam beteg. Senki sem tudja meggyógyítani. Ha meg tudnád gyógyítani, örök hálával fogok adózni neked. Bármit megteszek érted."

János nem volt orvos, de szívében jóindulat és bátor akarat égett.

Elment a kereskedőhöz és megígérte, hogy meggyógyítja a beteg fiút. A kereskedő gyanakodott, de János határozott tekintete és őszinte szavai megnyugtatták.

János hetekig ápolta a fiút. Gyógynövényeket gyűjtött, különleges ételeket főzött neki. A beteg fiú arca lassan kipirult, jobban lett, teljes erőre kapott.

A kereskedő hálás volt Jánosnak. Megtartotta ígéretét. Jánost gazdagsággal ajándékozta meg. Egy kovácsműhelyt épített neki, házat adott és pénzzel látta el.

Így nem kellett tovább nélkülözni édesanyjának és húgainak sem. Beköltöztek a szép házba, húgait iskolába járatta. Szeretetével elhalmozta őket mert tudta, attól nagyobb kincset nem adhat nékik. János ettől kezdve szorgalmasan dolgozott a saját kovács műhelyében. Ügyes keze volt, jól megtanulta a kovács mesterséget, így nagyon sok munkája lett.

Többé nem kellett nélkülözniük, de János nem feledte el a nehéz éveket. A szegénységből lett gazdag ember nem arrogáns lett, hanem továbbra is segítette a rászorulókat.

A történet János példáján keresztül mutatja, hogy a kemény munka és az önzetlen segítségnyújtás meghozza gyümölcsét. A szegénység nem akadályozhatja meg a boldogulást, ha valaki kitartóan és bátran küzd az életért.