Toni11 blogja

Egy őszülő gavallér

 

Az őszi este visszaemlékeztet téged

rég elmúlt napok jutnak újra az eszedbe,

és egy reggel majd a szíved is arra ébred

már mások állnak sorba, ott a te helyedbe.

 

Pödrött bajuszod is már olyan rég a múlté,

alig volt már csak egy-két fekete szál benne,

ma odaadnál mindent egy jó parti ultié

és az estéd ismét elégedett lenne.

 

Nők mosolya már nem azt jelenti, mint régen

ők már nem rád, hanem csak rajtad mosolyognak,

te ma már olyan, vagy mint egy csillag az égen

még látnak, de a fények már régen kialudtak.

 

Egy őszülő gavallér csak hallgat és élvez

nap mint nap elmúlt egy élet színes emléke,

ő ma él még, de már régen semmit sem kérdez

lassan elveszik élete minden reménye.

 

Hogy is lenne akkor, ha még egyszer úgy volna

valaki nem rajtad, hanem rád mosolyogna,

egy barátságos hangon ő tehozzád szólna

világ még egyszer csak körülötted forogna.

 

De ez ma már nem más, csak csalfa önámítás

szívednek egy keserves önmarcangolása,

néha csak egy egyszerű „még élni akarás”

egy öreg rózsafának utolsó hajtása.

 

Tüskéje még megvan, de már régen nem virágzik

az élet kertjében már csak a helyet foglalja,

néha esténként ő maga is egy kicsit „elázik”

amivel az élet fájó sebeit egy kicsit uralja.

 

Mucsi Antal-Tóni                              2010 Október 16

 

https://www.youtube.com/watch?v=v0HYttmMJxA

 

Harangszó

Harangszó ölt a völgyben szárnyat:
Ma Isten napja van, vasárnap !
A bérezek hosszan visszhangozzák:
Teremtő ! hálánk szálljon hozzád !

A fenyves felzúg istenéhez:
A fák szive, neked tömjénez!
Mormol vizek gyors áradatja:
Légy üdvöz, tiszta keblek atyja!

 

Bartók Lajos 1851 – 1902

 

Glockenklang

 

Das Geläut legt im Tal die Flügel an:

Sonntags ruft es die Gläubige heran!

In den Bergen hört man den Widerhall:

Schöpfer! Unser Dank fliegt zu dir im All!

 

Der Föhrenwald zu seinem Gott tobend:

Das Herz der Bäume, zu dir lobhudeln!

Die schnelle fluten murmeln jetzt dumpf auch:

Sei gegrüsst, Vater, mit dem letzten Hauch!

 

Fordította Mucsi Antal-Tóni  05.03.2017

 

Schneeglöckchen

 

Schneeglöckchen, ei, bist du schon da?

Ist denn der Frühling schon so nah?

Wer lockte dich hervor ans Licht?

Trau doch dem Sonnenscheine nicht!

 

Wohl gut er’s eben heute meint,

Wer weiß, ob er dir morgen scheint?

„Ich warte nicht, bis alles grün;

Wenn meine Zeit ist, muss ich blühn.”

 

Hugo von Hofmannsthal: 1874 - 1929

 

Hóvirág

 

Ó, hóvirág, te itt vagy már?

A tavasz már oly közel jár?

Ki csábított a ki fénybe?

Ne bízz még a napsütésbe!

 

Ma még komolyan gondolja,

s holnapra már, megfontolja?

„Nem várom míg, minden zöld lesz;

kivirágzom, s lesz, ami lesz.”

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni    2015 Február 7

 

A Hold

 

A Holdat láttátok-e

az éjjel

óriási

nagy lázban égett

itt lenn is érződött

ahogy a hideg kirázta

dércsipkés dunna terült rá

az aggódó tájra

virág fürtös cseresznyefák

dideregtek

fáztak

láttam én a holdat

kórházi ruhában

köntöse szélére

csillagokat hímzett

sima arcú éj

lomha keze

nagy gonddal varrta

legyen szép

ha felölti majd beteg

sápadt kedvese

magához ölelte

úgy hajnaltájt láttam

homlokát simítv

aggódva vigyázta

búcsúcsókott nyomott

még

elfogyó fejére

ráborult zokogás rázta

nagy eső cseppek

hulltak alá

a rétre

s mire megvirradt

velehalt

lelohadt a lázuk

jégvirág folyt szét

s a viasz szín bábuk

ott hevertek holtan

a felkelő nap

nézte csak őket

jég könnyek ültek

a fákon

hideg suhant át

a réten

a fű zöldje elveszett

kifakult végleg

megriadt emberek

rohantak át

a légszomjas téren

arcuk rejtve volt

nagy riadt szemeik

üresen néztek

egymástól is

féltek

tán némelyik

lázas volt

akár a hold

és a hideg is rázta

tüdején folt

köszönés helyett

jajt szólt a szája

az emberek ott hagyták

meghalni

a kórost

hadd szőjön ott fenn

ő is csillagot

a Holdon.

 

Rigó Tibor: 1961 –

 

Der Mond

 

Habt ihr letzte Nacht den Mond

gesehen

in gewaltig

hohen Fieber brannte

auch hier unten hat man gespürt

wie er den Schüttelfrost hatte

darüber breitete sich eine Raureifdecke aus

an die besorgte Landschaft

Kirschbäume mit Blütenbüscheln

sie zitterten

es war ihnen kalt

ich habe den Mond gesehen

in einem Krankenhauskittel

auf den Saum seines Gewandes

Sterne stickte

das glatte Gesicht der Nacht

 

ihr Träger Hand

hat mit großer Sorgfalt genäht

dass es schön werde

wenn es die Kranke anzieht

ihr blasser Schatz

umarmte sie, ich habe es gegen Morgengrauen gesehen

den Stirnen streichelnd

besorgt behütend

gab ihm einen Abschiedskuss

auf

seinen verschwindenden Kopf

er neigte über sie von Schluchzern erschüttert

große Regentropfen

sie fielen unter

zur Wiese

und bis es dann dämmerte

starb mit ihm

ihr Fieber ließ nach

der Eisblume floss weg

und die Wachsfarbenpuppen

sie lagen tot da

die aufgehende Sonne

sah sie nur an

eistränen saßen

auf den Bäumen

die Kälte huschte durch

auf dem Feld

das Grün des Grases verloren ging

dauerhaft verblasst

erschrockene Menschen

stürmten herüber

auf dem atemlosen Feld

ihre Gesichter waren verborgen

ihre großen erschrockenen Augen

sie starrten ausdruckslos

auch voneinander

hatten sie Angst

vielleicht einige

hatte noch Fieber

wie der Mond

und die Kälte erschütterte ihn

ein Fleck auf seiner Lunge

statt Begrüssung

sein Mund jammerte nur

die Leute haben es dort gelassen

zu sterben

das krankhaften

dass er da oben auch

einen Stern webt

auf dem Mond.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

 

Az én magyar napom III.

 

A múlt szombaton ott voltam

a vajdasági magyarok

disznótoros vacsoráján,

e szombati magyar napon

itt egyedül unatkozom,

egy külföldimagyar pofáján.

 

Egy közmondás is azt mondja:

Te büszke csak arra lehetsz,

amihez hozzájárultál!

Én több évtizedig kértem,

követeltem míg az lettem

kit ma már sok ember utál.

 

Ameddig érte harcoltam,

oly sokan megértettek, és

megbecsültek az emberek,

de ahogy végre megkaptam,

már sokan nem ismernek, és

sokan elítélnek engemet.

 

De a mai örömömet,

azt nem veheti el senki,

az ma már nekem egy faktum,

mert tegnap vettünk valamit

's amit abból felségem főzött,

az már majdnem egy memorandum.

 

Kinn német földön jártunk, a

heti bevásárló túrán

's vettünk egy kiló disznópofát,

hozzá lábát, fülét, farkát

és a feleségem főzött

egy otthoni magyaros kocsonyát.

 

Ma délben az volt az ebéd

rászórt piros paprikával,

magyarosabb már nem is lehetett,

közbe-közbe egy jó pohár

badacsonyi szürkebaráttal,

s e magyar, az  ebéd után, el is szendergett.

 

Mucsi Antal-Tóni                    2014 November 20