Toni11 blogja

 

Sejtelem

 

Tavasz van és a szabadban járok

Lesütött fővel csendesen,

Gondolatim, mint elröppenő álmok,

Úgy elmosódnak kétesen.

Fejem fölött az ölelkező ágak

Szerelmes enyelgéseit

Nem nézem én, inkább alatt az árnyak

Kísértetes rezgéseit.

Talán azért van igy, mert nem sokára

Nyugodni ott lenn fogok én,

Keblem kihűlve és szemem bezárva

A sir mélységes fenekén.

 
Nem háborítva semmi földi zajtól

Megsemmisülve porlani,

Megmentve végre az élet bajától

Ködpáraként eloszlani.

 

Jól sejtek-e ? ... vagy tán csalódom ismét,

Miként csalódtam annyiszor:

Hasztalan várva, hogy az élet terhét

Itt hagyni rám került a sor.

 

Igy lesz-e ismét ?... s még az életkedvnek

Lepkéje is majd visszaszáll,

Kedveért a néhány virágkehelynek

A mit lelkemben még talál ?

 

1861

 

Szendrey Júlia 1828 - 1868

 

Vorahnung

 

Es ist Frühling und ich laufe draussen

sanglos, still mit gesenktem Kopf,

die Gedanken, wie Träume fliegend sausen

verschwinden wie Nebel im Topf.

 

Über den Kopf in den umschlingenden Ästen

wie sie sich, so zärtlich lieben,

das schaue ich nicht, eher unten die Schatten,

wie die Geister herumspielen.

 

Vielleicht deswegen ist es so, weil nahezu

dort unten werde ich ruhen,

die Brust abgekühlt, und beiden Augen zu

im tiefe des Grabs, ausruhen.

 

Ungestört von das irdischem Geschehens,

zunichte gehend, zu Staub werden,

befreit von den Schwierigkeiten des Lebens

verschwinden wie Nebel am Morgen.

 

Ist es so? … oder täusche ich mich eben,

getäuscht habe mich, schon oft an dich:

Vergeblich hoffend, dass, die Last vom Leben

hier zu lassen, liegt wieder an mich.

 

Wird es jetzt wieder so? … und auch der Falter

der Lebenslust wird zurückfliegen,

wegen ein paar Blütenkelche wie Psalter,

die in meine Seele noch liegen?

 

1861

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Az első fecske  .  . .

 

Az első  fecske szállt a levegőben,

Némán bolyongtam künn a  fák alatt,

Derű mosolygott az azúrkék égen,

Rügyet fakasztó szép tavaszi nap.

 

Ábrándos lányok jöttek velem szembe,

Sok szép leány, mind üde, fiatal

S egy dal csengett még egyre fülembe

Istenem, oly szomorú volt e dal!

 

Igy szólt a  fecske fölöttem suhanva :

»Légy vígabb, megtört ím a tél uralma.,

Oly vidám, boldog minden szerteszét.

 

Nézd, rád mosolyog a nap is az égen,

Körötted villog annyi bűvös szép szem.»

— Az egyik lány  földre szegzé szemét.

 

 Mikolth.(Dr.Mikler Gustáv) 1874 –

 

Die erste Schwalbe. . .

 

Die erste Schwalbe flog oben in die Luft,

ich schreite lautlos unter den Bäumen,

die Sonne lächelte im himmlischen Duft,

’d an die Äste, die Knospen streunten.

 

Verträumte Mädchen kamen mir entgegen,

viele schöne Mädchen, alle frisch, jung,

und ein Lied klang immer in Ohr verlegen

Gott, war dieses Lied so traurig ‘d unrund!

 

So sagte die Schwalbe ‘d huschte über mich:

„Sei fröhlich, die Herrschaft des Winters entwich.

Fröhlich ’d glücklich sind alle überall.

 

Schau, die Sonne lächelt dich am Himmel an,

‘d schauen dich so viele schöne Augen an.“

- Ein Mädchen schaut wie eine Nachtigall.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

A gyerekszobából.

***

Olyan szelíd, szép a kezdet:

Játszadoznak, ölelkeznek;

S nagy hirtelen — halld csak anyjuk!

Mily egészen más a hangjuk!

***

Derült égőül tüzes villám . . .

Nagy a harag köztük nyilván;

Az se hallgat, ez se néma,

Nagy dolog lesz ebből még ma!

***

Nosza hamar, hol a bíró?

Anyjukhoz fut a két síró,

Ott vitatják szakadásig,

Ki a hibás: csak a másik!

***

Biró ily pört sokat látott,

Könnyen oszt hát igazságot:

Ők meg, hogy ez ki van mondva,

Félremennek sompolyogva.

***

Egy darabig egymást nézik,

Hangjukon már béke érzik,

Elvonul a vihar s végül

Nap is süt a felhős égrül.

***

Nap süt már a felhős égrül:

Két kis lányunk összebékül,

S olyan a vég, mint a kezdet:

Játszadoznak, ölelkeznek . . .

***

Sajó Sándor 1868 – 1933

***

Aus der Kinderzimmer.

***

Der Anfang ist so sanft und schön:

Sie spielen mit dem Spielzeug-Föhn;

und plötzlich – hör zu jetzt Mutter!

Ihre Stimme ist wie Cutter!

***

Aus heiterem Himmel blitzt jetzt,

beide sind plötzlich so entsetzt;

er hört nicht zu, sie schweigt auch nicht,

das wird halt ein tolles Gedicht!

***

Na, wo ist jetzt der Richter bald?

Zu der Mutter lauft die zwei halt,

‘d streiten sie bis zu Äussere,

wer ist schuld: nur der andere!

***

Der Richter hat schon viel Prozess,

er erstellt schnell halt ein Attest:

Und weil es schon gesagt worden,

ganz schnell sind ruhig geworden.

***

Sie sahen sich Zeit lang nur an,

man spürte es den Stimmen an,

der Sturm ist vorbei ‘d kein Sorgen,

die Sonne scheint durch die Wolken.

***

Die Sonne scheint durch die Wolken:

Die Töchter sind ohne Sorgen

‘d, das Ende ist wie der Anfang:

spielen bis Sonnenuntergang.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Ha énnekem ...

***
Ha énnekem azt mondanák :

Kell-e egy szép nyiló virág?

Azt felelném: nem kell nekem,

Nyiló virág a kedvesem.

***
A kedvesem két orczája

Tündér-kertnek rózsaszála.

A tündér-kert a szerelem,

Ahol ilyen virág terem.

***
Nagy a világ, sok a lánya,

Lehet köztük szebb is nála.

De a rózsám legszebb nekem,

Mert itt virul a keblemen !

***
Medgyaszay Vincze 1868 - 1952

***

Falls zu mir…

***

Falls mir jemand fragen würde:

Willst du eine Blume pflücke?

Dann würde sagen: Will ich nicht,

so schön wie meine, keine ist.

***

Die zwei Wangen von Liebkosen

dass Feen Lands, schönsten Rosen.

Die Feen Garten ist die Liebe,

dort wachsen, die frischen Triebe.

***

Die Welt ist groß, hat viel Mädchen,

es gibt schöner, wie im Märchen.

Meine ist für mich der schönste,

an meiner Brust ist am größte!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

Beszkidi dal

***

Fejszés vagyok, itt élek

A zöld vadon ölén,

A földön nem cserélek,

Nem, senkivel sem én.

Az élet itt, csak itt szép,

Ez árnyas fák alatt,

Hol üde balzsamos lég,

Hol hűs forrás fakad.

Szemem vidul virágon,

Szivem madár dalán —

Erdő az én világom,

Erdő az én hazám!

***

Fejszés vagyok, a fáknak

Királya vagyok én,

Tölgyek, fenyők ha látnak,

Hajlonganak felém,

Tölgyek, fenyők felettem

Kitárják lombjokat,

Alájok ha hevertem,

Álmodni álmokat.

Oly édes ott az álom,

Oly boldog a magány —

Erdő az én világom,

Erdő az én hazám!

***

Fejszés vagyok, tavaszszal

Erdőbe költözöm,

S boldogan ott marasztal

Száz munka, száz öröm,

Dolgom dalolva végzem,

Mig járom a pagonyt,

Világ baját nem érzem,

Kerül a lárma, gond.

S ha jő az est, tanyámon

Vár ifj ú szép babám —

Erdő az én világom,

Erdő az én hazám !

***

Szamolányi Gyula 1879 – 1932

***

Lied von Beskiden

***

Bin der Äxtler ’d lebe hier

unter grünen rauschen,

‘d würde auf den Erden schier

mit niemandem tauschen.

Das Leben ist nur hier schön

unten schattiger Baum,

wo den frischen lauen Föhn

kommt von Quellentraum.

Das Aug’ freut sich an Blüten,

das Herz an dem Gesang.

Wald ist volle brüten,

der Wald ist auch mein Land!

***

Ich bin Äxtler, der König

der Bäume im Wald,

Eichen, Kiefern sind höflich,

verneigen sich mir halt,

Eichen, Kiefern über mir,

sie öffnen ihrem Laub,

ich werde mich hinlegen

und träume dort ganz taub.

Der Traum ist dort so süsslich

einsam sein ist glücklich, –

der Wald ist ganz meine Welt,

der Wald ist so heimlich!

***

Ich bin ein Äxtler, im Lenz

ziehe ich in den Wald,

dort bin glücklich und präsent

hundert Arbeit, hundert Vielfalt,

arbeite immer singend

bis in den Wald laufe,

ich fühle nicht die Welt Trend,

Lärm, Ärger und Raufe.

Und wenn Abend wird am Hof

mein Schatz mich hineinbat –

der Wald ist mein Adlershof,

Wald ist meine Heimat!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni