Zoltán Vilmos: Oh, de szép volt / Es war so schön

Oh, de szép volt

***

Oh de szép volt, oh de égett

Szép szemedben a sugár!

Lelkem néha visszatéved

És tehozzád visszajár.

Itt van újra képzeletben

Kezeimben kis kezed,

Érzem újra szép szemedben

A sugárzó meleget.

***

Fénye megvan, oh de lángja

Szemeidnek veszve már,

Mintha hervadt őszi tájra

Szállna bágyadt napsugár

Szobor lettél, hideg márvány,

Szemed is csak úgy ragyog,

Oly hidegen tekint már rám,

Hogy tőle szinte megfagyok !

***

Zoltán Vilmos 1869 - 1929

***

***

Es war so schön

***

Es war so schön, doch es blitzte

der Strahl in deinen Augen!

Meine Seele oft Verirrte

doch er wird, zurücklaufen.

Es sind wieder in Gedanken

deine Hände in meinen,

ich fühle in deinen Augen,

beiden, die so heiß strahlen.

***

Das Licht ist noch da, doch die Kraft

hat es schon lang verloren,

wie in verwelktem Herbstlandschaft

würde der Strahl nur schmoren.

Wie die Statue, kalter Marmor,

sogar die Augen sind fahl,

es sieht so kalt aus, ich verfror,

‘d werde zu einem Denkmal!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni