Zempléni Árpád: Jókai gyászdal / Jókais Trauerl

 

Jókai gyászdal.

 

Versz rémes óra. itt a halál,

Meghalt a bölcs, a költő, a király,

Az éjnek barna szárnya ráterült,

Nagy álmodásba szenderült.

Isten veled, Isten veled!

Petőfi vár, Isten veled!

 

Sírba térsz magyarok ragyogó csillaga,

Még is élsz, ott is élsz, álmodol éjtszaka,

Álmodol minekünk

Évezres nemzetünk

Legdicsőbb álma te,

Nagy álmodónk.

 

Elrejtezett jós, uléma, nagy;

Ha jő, ha költ az óra, föl riadj,

Almod, látomásod elbeszéld,

Úgy őrizd Árpád nemzetét.

Isten veled, Isten veled!

Petőfi vár, Isten veled'.

 

Zempléni Árpád 1865 - 1919

 

Jókais Trauerlied.

 

Schlägt die schwerste Stunde. Hier ist der Tod,

der Dichter, der Weise, der König ist tot,

die dunklen Flügel der Nacht verbreitet sich

in einer Träumerei, schlummernd entwich.

Gott sei mit dir, Gott sei mit dir!

Petöfi wartet, Gott sei mit dir!

 

Du ziehst im Grab strahlende Stern des Ungaren,

du lebst auch dort, lebst mit deinen Träumereien,

für uns träumst du Sagen

auch nach tausend Jahren

ist dein glorreichster Traum

grosser Träumer.

 

Versteckte Wahrsager, Ulema, gross;

wenn kommt, dass, die Uhr weckt, wach auf Bloss,

erzähl uns dein Traum, deine Vision,

und behüte Árpáds Nation.

Gott sei mit dir, Gott sei mit dir!

Petöfi wartet, Gott sei mit dir.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni