Wilhelm Busch: Immerfort / Egyfolytában

 

 

Egyfolytában

 

A napfényben lebegő porszem

a harmatcsepp mely fűből int,

az elhervadt falevél ősszel

melyet a szél a földre hint.

 

Mindegyik ott a maga helyén

él csendben tovább, tesz és vesz

igen, suttogás is addig él

míg világnak vége nem lesz.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

 

 

Immerfort

Das Sonnenstäubchen fern im Raume,
Das Tröpfchen, das im Grase blinkt,
Das dürre Blättchen, das vom Baume
Im Hauch des Windes niedersinkt –

Ein jedes wirkt an seinem Örtchen
Still weiter, wie es muß und mag,
Ja, selbst ein leises Flüsterwörtchen
Klingt fort bis an den jüngsten Tag.

 

Írta: Wilhelm Busch