Wilchelm Busch :Der heilige Antonius / A szent Ant

Toni11•  2021. február 10. 15:16  •  olvasva: 154

 

A szent Antal – utolsó kísértés

***

A szent Antal ott Páduában

sűrűn egyedül volt a szobájában,

fénykoszorújánál olvasott

sokat egész éjszaka ott volt.

***

És ahogy felnézett, a jámbor ember,

egy szép lány állt ott vele szemben, –

de a szent Antal ott Páduában

nyugodt maradt, a lány láttára.

***

'S mondta: „Te örökké nézhetsz engem

te nem zavarsz ebben az isteni csendben!”

Akkor ő ismét nyugodtan leült

's könyvében olvasva mélyen elmerült.

***

Hess, hess! -- a tar fején egy fura érzés

és füle mögött kaparó bizsergés,

ugyanakkor észrevette, hogy

a hideg és a meleg lelte. –

***

A szent Antal ott Páduában

nyugodt maradt, a lány láttára.

'S mondta: „Csak csiklandozz tovább engem

te nem zavarsz ebben az isteni csendben!”

***

„No! – No!”

„Nos, nos! – Mondom!!!”

„Hm! Hm! –  hm!!!”

***

És a szent Antal tőle most

jobbról, balról egy édes csókot kapott.

Felugrott a méregtől feldobva

És a keresztet kezébe fogta:

***

„Engedj el, te szennyes lélek!

Légy aki vagy, az nem lényeg!”

Puff!! – elsüvöltött át a ködön

a sátánlény a kályhacsővőn.

***

Szent Antal, nyugodt derültségben,

tovább olvasott a könyvében! –

Engedjük meg azt is itt lenn

hogy ilyen jámbor szent is legye

***

Fordította Mucsi Antal-Tóni

***

***

Der heilige Antonius -   letzte Versuchung

*** 

Der heilige Antonius von Padua
Saß oftmals ganz alleinig da
Und las bei seinem Heiligenschein
Meistens bis tief in die
Nacht hinein. - 

***

 Und wie er sich umschaut,  der fromme Mann, 
Schaut ihn ein hübsches Mädchen an. -  
der heilige Antonius von Padua
War aber ganz ruhig,  als dies geschah.

*** 

Er sprach: "Schau du nur immer zu, 
Du störst mich nicht in meiner christlichen Ruh!"
Als er nun wieder so ruhig saß
Und weiter in seinem Buche las  - 

*** 

Husch,  husch! -   so spürt er auf der Glatzen
Und hinterm Ohr ein Kribbelkratzen, 
Dass ihm dabei ganz sonderbar, 
Bald warm,  bald kalt zumute war. – 

*** 
Der heilige Antonius von Padua
War aber ganz ruhig,  als dies geschah.
Er sprach: "So krabble du nur zu, 
Du störst mich nicht in meiner
christlichen Ruh!"
***
"Na! - Na!"

"Na,  na! -  sag´ ich!!!"

"Hm! hm! -  hm!!!"

*** 

Und gibt dem heil´gen Antonius
Links und rechts einen herzhaften Kuss.

Er sprang empor,  von Zorn entbrannt;
Er nahm das Kreuz in seine Hand:

*** 

"Lass ab von mir,  unsaubrer Geist!
Sei,  wie du bist,  wer du auch seist!"

Puh!! -   Da sauste mit großem Rumor
Der Satanas durchs Ofenrohr.
***
Der heilige Antonius,  ruhig und heiter, 
Las aber in seinem Buche weiter! - 

So lass uns denn auf dieser Erden
Auch solche fromme Heil'ge werden!

*** 

Wilhelm Busch 1832 1908

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!