Vojnovich Géza: Május / Mai

 

Május

 

Szerelmes a lég, reszket minden csillag,

A szellő egy-egy édes üzenet,

A virágok egymáshoz hajladoznak, —

Oh gyönyörűk e tavasz éjjelek!

Magam járok e szerelmes világban,

Fakad s hervad szívemben a remény;

Járunk-e még mi valaha karöltve

Gyönyörű május első éjjelén?

 

Lelkeink szótlanul ölelkeznének, —

Oh, durva ahhoz bármi halk beszéd,

Hisz a nélkül is egyre gondolunk mi,

Hallgatva a táj mély lélekzetét,

A föld is boldogságról álmodoznék

S mi értenénk a ringó lomb neszén,

Hisz a mindenség lelke égne bennünk

Gyönyörű május első éjjelén.

 

Oh, édes, édes ! Fekete hajadra

Fehér áldást szór a cseresznye-ág,

Lehallatszik a csillagok zenéje,

Erezni, hogy a hold a földhö' vágy.

Hervadjon el bár a világ szerelme,

Mi hívebbek leszünk majd, te meg én,

És ugy szeretjük egymást mindig, mint most,

Gyönyörű május első éjjelén.

 

Én aggon is mindig zenének hallom

A Te dallamos, csodaszép neved,

A cseresznyefa illatos havával

Míg elborítja őszülő fejed.

Madonna-szemed vigaszt és derűt hint

S én elmélázok mély tekintetén

S elemlegetjük, hogy mi történt egyszer

Gyönyörű május első éjjelén.

 

S ha az anyaföld ölel is magához,

Virág nyilik ez nap sirunk felett,

Leikeink átsuhannak a világon,

Karöltve szálló, fehér szellemek.

Mi öntjük szét a szerelmet a légben,

A tavasz-éjnek szívnyitó felén,

Mi hordjuk a virágok üzenetjét

Gyönyörű május első éjjelén.

 

Vojnovich Géza: 1877 – 1952

 

Mai

 

Die Luft ist verliebt, alle Sterne zittern,

die Brise ist eine süße Botschaft,

alle Blumen neigen sich zueinander, –

Oh, Vergnügen ist diese Frühlingsnacht!

Laufe allein in dieser Welt der Liebe,

die Hoffnung sprosst und verblasst in dem Herz;

werden wir jemals Arm in Arm gehen,

am ersten Mainacht im prachtvollen Lenz?

 

Unseren Seelen würden sich umarmen, –

es ist unhöflich, leise zu sprechen,

doch auch ohne, denken wir immer wieder:

dem tiefen Atem der Landschaft brechen,

Auch die Erde würde von dem Glück träumen

‘d was meinten wir von dem schwankenden Scherz,

obwohl die Seele von Allheit in uns brennt

am ersten Mainacht im prachtvollen Lenz.

 

Meine Süsse! Auf deine schwarzen Haare,

verbreitet der Kirschzweig weißen Segen,

man hört hier unten die Musik der Sterne,

man spürt, dass der Mond nach Erde Sehne’

möge die Liebe der Welt auch verwelken,

wir werden beide treuer sein als im Herbst,

und wir lieben uns immer so wie jetzt,

am ersten Mainacht im prachtvollen Lenz.

 

Ich höre auch im Alter immer als Musik

deinem Lied klingender, schöner Name

mit den Kirschbaumblumen als duftenden Schnee,

den grauhaarigen Kopf einer Dame.

Die schönen Augen sind tröstlich und fröhlich,

ich bewundere ihren tiefen Blick,

und dann erwähnen etwas, was einmal passiert,

am ersten Mainacht im prachtvollen Lenz.

 

Und wenn auch noch das Vaterland dich umarmt,

heute blüht eine Blume über dem Grab,

unseren Seelen schlüpfen über der Welt

Arm in Arm, als weiße Geister, bergab.

Wir verbreiten Liebe überall in Luft,

in dem Herz öffnenden Frühlingssequenz,

wir tragen die frohe Botschaft der Blumen,

an erste Mainacht im prachtvollen Lenz.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni