Veszelei Károly Szabadon / Frei

Szabadon.

***

Ha kiálmodom lelkem innen,

Testi börtönöm elhagyom,

Nem érzem rajtam rabbilincsem,

Szárnyalok fennen, szabadon.

***

A nyügző láncot megtagadva,

Mely az anyaggal összeköt,

S ha kienged szorító kapcsa,

Győztes vagyok a por fölött.

***

Neki vágok a végtelennek,

A szárnyam fölfelé ragad,

S a magasból oly idegennek,

Látom a földi arcomat.

***

S hogvha e percben földi árnyam,

Szétoszlanék a semmibe.

Talán lelkem igy önmagában,

Meg is lehetne nélküle.

***

Veszelei Károly: 1867 – 1902

***

***

Frei

***

Wenn ich die Seele wegdenke von hier,

‘d verlasse meinen Körperknast,

ich spüre keine Schelle auf mir,

dann fliege ganz frei nach oben.

***

Die Bedrängnis Kette verweigern,

was mit der Materie verschraubt,

‘d, wenn du deine Klemme verweigerst,

bist du siegreich über den Staub.

***

Ich laufe weg ins Unendliche,

meine Flügel heben mich hoch,

‘d von oben ist irgendwie so fremd,

sah mein irdisches Gesicht dort.

***

‘d auch wenn schon in diesem Moment mein

Erdschatten zerstäuben würde,

vielleicht meine Seele ganz allein,

darauf auch verzichten dürfte.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni