Veszelei Károly Ha ketten újra / Wenn wir zwei ern

 

Ha ketten újra . . .

***

Ha ketten újra összejönnénk,

Tudom, nem ismernél reám,

Nem az vagyok már, aki voltam,

Ó, nagyot-nagyot változám.

***

A te hű emlékezetedben,

Tudom, nem ez a kép ragyog,

Nem ilyennek képzelsz te engem;

A minő én mostan vagyok.

***

Az a bohókás üde ifjú.

Ó, Isten tudja, hova lön,

Virágot szedve nem bolyong már,

A selymes pázsitos mezőn.

***

Nem jár ki többé a ligetbe,

Megszőni tarka álmokat,

Aggastyánná tevé az élet,

Néhány szomorú év alatt.

***

S ha eljösz csöndes hajlékomba,

Hogy utoljára fölkeress,

Fájó megdöbbenéssel látod,

Hogy nem ez az, akit szeretsz.

***

S ha majd lemondó bús mosolylyal,

Szelíden rád vetem szemem,

Szerelmünknek lehúnyó napját

Érzed átszállni lelkeden.

***

Veszelei Károly

***

***

Wenn wir zwei erneut. . .

***

Wenn wir zwei erneut treffen würden,

ich weiß, dass du mich nicht erkennst,

bin ich nicht mehr der, der ich war

ich hab’ mich sehr viel verändert.

***

In deiner treuen Erinnerung,

ich weiss, dass nicht dieses Bild glänzt,

so hast mich nicht so vorgestellt;

‘d darum hast mich auch nicht erkennt.

***

Die Faxen machende junger Mann,

der Herr Gott weiss, wo heute ist,

Blumen pflückt er schon lang nicht mehr,

auf die grünen Wieser auch nicht.

***

Er geht nicht mehr in den Hain hinaus,

um bunte Träume zu weben,

zu grauköpfige Greis wurde,

in den traurig langen Leben.

***

Und wenn du in meine Laube kommst,

dass mich noch einmal wiedersiehst,

du siehst mit schmerzlichem Bestürzung,

dass dies nicht mehr der, den du liebst.

***

‘d, wenn mit einem traurigen Lächeln,

mit sanftem Blick dich anschaue,

an letzten Tag unserer Liebe,

spürst wie die Liebe abhaue.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni