Vértesy Gyula: Virágokon át / Durch die Blumen

 

Virágokon át ...

***

Karcsú, fehér vázában

Egy csokor piros rózsa.

Mintha megannyi csókos,

Piros leányajk vóna.

***

S az asztalon túl, szembe

Ül egy karcsú leányka,

A rózsák között néz rám

Sötét szeme párja.

 

Az  ajakát  nem  látom,

Csak két szemébe nézek

És szótlan, néma vággyal

Szerelmet, csókot kérek.

***

És ő helyette mintha

Egy rózsaszál felelne:

Felém hajói szelíden,

Mintha ajkat  keresne.

***

S bársony rózsabimbót,

Míg csókolgat az ajkam

Kék szemek tekintete

Simogat lágyan, halkan.

***

Vértesy  Gyula: 1867 - 1925 

***

***

Durch die Blumen 

***

In schlanken, weißen Vase

die rote Rosen winken,

als zu küssen wünschende,

blutroten Mädchenlippen.

***

Gegenüber auf dem Tisch

sitzt ein reizendes Mädchen

durch die Rosen schaut mich an,

wie in den alten Märchen.

***

Kann die Lippen nicht sehen,

nur in die Augen schauen

sprachlos, mit stillem Sehnen,

einen Kuss will ich klauen.

***

‘d, als es spreche, stattdessen

die Rose fängt an zu wippen,

mir entgegen sanftmütig,

als suchte es die Lippen.

***

‘d die sanften Rosenknospen,

die meine Lippen küsste,

und der Blick ihrer Augen,

mein Leben sanft versüsste.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni