Varsányi Gyula: Pusztulás / Untergang

Toni11•  2020. május 12. 07:23  •  olvasva: 209


Pusztulás

1

Nem az a lét örök fulánkja,  

Hogy nem kerülhető a vég. 

Oh szívemet az tépi, bántja,  

Hogy ízenként halunk elébb.  

2

Elmúlni szép fekete fürttel, 

Mikor az arczon nincs redő,  

De lassan, napról-napra tűn el,

Lassan foszol a lét-erő. 

3

Oh minden újabb pillanatban  

Fakóbb az arcz, halkabb az ér.  

Fáradt vérünk már föl se lobban,

Nem dúlja többé szenvedély.  

4

S ha még csak a test sinlené meg  

A romboló idő kezét;  

De véle pusztul el a lélek 

S minden mi benne nagy, mi szép. 

5

Mert éjszakai nyugalomra,  

Ha végig küzdéd a csatád —

Nem oly szívvel térsz hajlokodba,  

Minővel reggel elhagyád!  

6

Önzőbb szived, sivárabb egyre,  

Zománcza, fénye elveszett.  

Nyomorultabban minden este  

Hajol párnádra bús fejed.  

7

S körötted mig forrong az élet,  

Szünetlen új erő fakad,  

Te érzed, szörnyűködve érzed,  

Romokba mint omolsz magad.  

***

Varsányi Gyula 1863 -1908

***

***

Untergang

1

Nicht der ewigen Stichelei des Seins

dass, das Ende nicht vermeiden kann.

Mein Herz ist zerrissen, es tut weh, weil

das Vernichtung gliedweise begann.

2

Sterben mit schönen schwarzen Locken,

wenn keine Falten im Gesicht gibt,

aber langsam, Tag für Tag, rumhocken,

die Kraft, langsam zu sein, unterliegt.

3

Sozusagen in jeder Minute

sind wir blasser, das Gefäß leiser.

Dem müden Blut kannst nicht mehr zumute’,

funktioniert nur noch als, Abweiser.

4

Und wenn nur der Körper würde leiden

der zerstörerischen Hand der Zeit;

doch die Seele kann es nicht vermeiden

und auch alles, was lebenswert erscheint.

5

Weil auf dem Tag täglichen Nachtruhe,

wenn dein Tageskampf hinter dir hast,

gehst nicht mit gleichem Gefühl in Truhe,

mit welchem am Morgen Verlassen hast!

6

Dein egoistisches Herz ist düsterer,

dass Licht der Schmelz ist lang verloren.

Abend für Abend immer elender

legst du dich traurig auf die Ohren.

7

‘d während das Leben um dich herum pocht,

es gibt ständig eine neue Kraft,

du fühlst es immer, in dir schrecklich kocht,

während du in Trümmern zerbröckelt hast.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DanyiDenesDezso2020. május 13. 03:03

1.
Egyszerű, szabatos, fájdalmasan szép, 100 évvel ezelőtti, korhű stílusú verses megfogalmazása a standard (szabványszerű) öregedés pszichózisának ez a költemény.

2.
Materiális-filozófikus hangulati levezetése szerint érthető is, hogy pl. Petőfi miért menekült előle: „… ne ily halált adj, Istenem! Ne ily halált adj énnekem!”

3.
Ám létezik emberemlékezet óta egy harmadik, középutas, ISTENIBB megélése is az öregkornak, amit a bibliai Jób könyve is föltár olvasóinak, (s amit Petőfi vagy nem ismert, vagy nem értékelt kellőképp, - talán forradalmi túlfűtöttsége miatt, - mint kortársa-barátja, Arany János,) hogy az istenfélő, igaz emberekről „eltávolítá Isten a csapást, s miután imádkozott az ő barátaiért, kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt”… „Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét”…” és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.” (zsidó-keresztyény Szentírás, Jób könyve 42:10,12,16,17 versei, Károly ford.)

Végül
e 3 variációra „Ez a kérdés: VÁLASSZATOK!”
(Petőfi Sándor: Nemzeti dal)