Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Varsányi Gyula: Pusztulás / Untergang
Toni11• 2020. május 12. 07:23 • olvasva: 247
Pusztulás
1
Nem az a lét örök fulánkja,
Hogy nem kerülhető a vég.
Oh szívemet az tépi, bántja,
Hogy ízenként halunk elébb.
2
Elmúlni szép fekete fürttel,
Mikor az arczon nincs redő,
De lassan, napról-napra tűn el,
Lassan foszol a lét-erő.
3
Oh minden újabb pillanatban
Fakóbb az arcz, halkabb az ér.
Fáradt vérünk már föl se lobban,
Nem dúlja többé szenvedély.
4
S ha még csak a test sinlené meg
A romboló idő kezét;
De véle pusztul el a lélek
S minden mi benne nagy, mi szép.
5
Mert éjszakai nyugalomra,
Ha végig küzdéd a csatád —
Nem oly szívvel térsz hajlokodba,
Minővel reggel elhagyád!
6
Önzőbb szived, sivárabb egyre,
Zománcza, fénye elveszett.
Nyomorultabban minden este
Hajol párnádra bús fejed.
7
S körötted mig forrong az élet,
Szünetlen új erő fakad,
Te érzed, szörnyűködve érzed,
Romokba mint omolsz magad.
***
Varsányi Gyula 1863 -1908
***
***
Untergang
1
Nicht der ewigen Stichelei des Seins
dass, das Ende nicht vermeiden kann.
Mein Herz ist zerrissen, es tut weh, weil
das Vernichtung gliedweise begann.
2
Sterben mit schönen schwarzen Locken,
wenn keine Falten im Gesicht gibt,
aber langsam, Tag für Tag, rumhocken,
die Kraft, langsam zu sein, unterliegt.
3
Sozusagen in jeder Minute
sind wir blasser, das Gefäß leiser.
Dem müden Blut kannst nicht mehr zumute’,
funktioniert nur noch als, Abweiser.
4
Und wenn nur der Körper würde leiden
der zerstörerischen Hand der Zeit;
doch die Seele kann es nicht vermeiden
und auch alles, was lebenswert erscheint.
5
Weil auf dem Tag täglichen Nachtruhe,
wenn dein Tageskampf hinter dir hast,
gehst nicht mit gleichem Gefühl in Truhe,
mit welchem am Morgen Verlassen hast!
6
Dein egoistisches Herz ist düsterer,
dass Licht der Schmelz ist lang verloren.
Abend für Abend immer elender
legst du dich traurig auf die Ohren.
7
‘d während das Leben um dich herum pocht,
es gibt ständig eine neue Kraft,
du fühlst es immer, in dir schrecklich kocht,
während du in Trümmern zerbröckelt hast.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
DanyiDenesDezso2020. május 13. 03:03
1.
Egyszerű, szabatos, fájdalmasan szép, 100 évvel ezelőtti, korhű stílusú verses megfogalmazása a standard (szabványszerű) öregedés pszichózisának ez a költemény.
2.
Materiális-filozófikus hangulati levezetése szerint érthető is, hogy pl. Petőfi miért menekült előle: „… ne ily halált adj, Istenem! Ne ily halált adj énnekem!”
3.
Ám létezik emberemlékezet óta egy harmadik, középutas, ISTENIBB megélése is az öregkornak, amit a bibliai Jób könyve is föltár olvasóinak, (s amit Petőfi vagy nem ismert, vagy nem értékelt kellőképp, - talán forradalmi túlfűtöttsége miatt, - mint kortársa-barátja, Arany János,) hogy az istenfélő, igaz emberekről „eltávolítá Isten a csapást, s miután imádkozott az ő barátaiért, kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, amije volt”… „Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét”…” és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.” (zsidó-keresztyény Szentírás, Jób könyve 42:10,12,16,17 versei, Károly ford.)
Végül
e 3 variációra „Ez a kérdés: VÁLASSZATOK!”
(Petőfi Sándor: Nemzeti dal)