Vajtó László: Hervadás / Verwelkung

 

Hervadás.

***

Nem az a hervadás, az én hervadásom,

Mikor sárga lombok zizegnek a fákon;

Mikor sápadni kezd perzselő nyár után,

A kifestett rózsa egy őszi délután;

***

Mikor a sugarak erőtlen fényt vetnek

S emléke minden a rég mult kikeletnek;

Mikor álom ejt meg, ködös őszi álom:

Nem ez a hervadás, az én hervadásom.

***

Az én hervadásom rügyek hervadása,

Tőrül metszett bimbók ágrul szakadása.

Ködbevesző napfény, el nem dalolt nóta,

Levelek hullása első madárszóra

Valóra  nem  válott,  félbemaradt  álom:

Tavasz hervadása az én hervadásom.

***

Vajthó  László: 1887 – 1977

***

Verwelkung.

***

Nicht diese verwelken, war meine Verwelkung

nicht an den Bäumen diese gelbe Blätter-Färbung;

wenn nach einem sengenden Sommer blass werden,

und wie die verwelkte Rosen im Herbst sterben;

wenn die Strahlen im Herbst ein schwaches Licht werfen

‘d die Erinnerungen alles wiedererwecken;

wenn ein Traum kommt, im nebliger alter Stimmung:

Nicht diese verwelken, war meine Verwelkung.

***

Mein Verwelken ist das Verwelken der Knospen,

die abgerissenen Triebe von den grünen Zweigen.

das Nebliges Sonnenlicht, verstummte Seegang,

fallende Blätter beim ersten Vogelgesang.

der nicht wahr gewordene Traum unvollendet blieb:

Verwelken des Frühlings war meine Verwelkung.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni