Vajda János: Nádas tavon / An einem Schilfsee

Toni11•  2023. január 24. 07:15  •  olvasva: 14

 

Nádas tavon

***

Fönn az égen ragyogó nap.

Csillanó tükrén a tónak,

Mint az árnyék, leng a csónak.

***

Mint az árnyék, olyan halkan,

Észrevétlen, mondhatatlan

Andalító hangulatban.

***

A vad alszik a berekben.

Fegyveremmel az ölemben

Ringatózom önfeledten.

***

Nézem ezt a szép világot.

Mennyi bűbáj, mily talányok!

Mind, amit körültem látok.

***

Nap alattam, nap fölöttem,

Aranyos, tüzes felhőben,

Lenn a fénylő víztükörben.

***

Itt az ég a földet éri.

Tán szerelme csókját kéri...

Minden oly csodás, tündéri.

***

Mi megyünk-e vagy a felhő,

Vagy a lenge déli szellő,

A szelíden rám lehellő?

***

Gondolatom messze téved

Kék ürén a semmiségnek.

Földi élet, hol a réved?

***

Szélei nádligeteknek

Tünedeznek, megjelennek.

Képe a forgó jelennek...

***

Most a nap megáll az égen,

Dicsőség fényözönében,

Csöndessége fönségében.

***

S minden olyan mozdulatlan...

Mult, jövendő tán együtt van

Ebben az egy pillanatban?

***

A levegő meg se lebben,

Minden alszik... és a lelkem

Ring egy méla sejtelemben:

***

Hátha minden e világon,

Földi életem, halálom

Csak mese, csalódás, álom?...

***

Vajda János: 1827 – 1897

***

An einem Schilfsee

***

Oben am Himmel ist Sonnenschein.

Und im Sees funkelnden Spieglein,

Schwankt ein Boot im Schatten fein.

***

Wie ein Schatten, so sanft entwich,

unauffällig und unsäglich,

im zauberhaften Stimmungsstich.

***

Das Tier schläft jetzt in der Höhle.

Mit der Waffe auf Arm-Höhle,

ich schaukele mich ins Öde.

***

Ich schaue auf die schöne Welt.

Was für Zauber, was für Umfeld!

Alles, was ich sehe, zerfällt.

***

Sonne unter und über mir

alles süss und Gelbgold erschien,

dort im leuchtenden Wasserspiel.

***

Hier traf der Himmel die Erde.

Gar um sein Liebeskuss werbe

Wunderbare Kunstgewerbe.

***

Wir oder die Wolke fliegen,

oder die sanften Südbrisen,

von denen wilden Spielwiesen?

***

Mein Denken verirrt ins Weite,

blaue Leere uns befreite.

Erdenleben, das verschneite?

***

Die Ränder von den Schilfhainen,

die verschwinden und erscheinen.

Bild der rotierenden Reihen.

***

Jetzt bleibt die Sonne am Himmel

in Flut von Herrlichkeit tingeln,

mit majestätischem Bimmeln.

***

Still, unbeweglich wie eine Zunft

die Vergangenheit ‘d die Zukunft,

diesem Moment ohne Vernunft?

***

Auch die Luft bewegt sich gar nicht

alles schläft und auch mein Gesicht

klingelt in trauriges Gedicht:

***

Doch wenn alles auf dieser Welt

mein Leben und mein Tod nichts wert,

nur ein Traum, wo alles zerfällt?

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom