Túrmezei E: A 95 tétel / Bei der Satz 95

Toni11•  2023. október 17. 09:11  •  olvasva: 74

 

 

A 95 tétel ünnepén

 

A mėlysėgből kiáltsatok velem!

Olyan mėlyen, olyan testvėrtelen,

Olyan embertelen mėlyen vagyunk,

Bereg a szívünk, lüktet az agyunk.

Füstōs kōdben vájkál tekintetünk.

De mėg vagyunk! S hogy holnap is legyünk,

Utat, utat, amely fōlfelė vezet!

Igazat író, bōlcs, bátor kezet!

Tėtelt, amely a káoszból kiment,

S megmondja, hogy az Isten mit izent,

És megmondja, hogy kōzel van-e mėg?

Hiszen a füsttől nem látszik az ėg,

Csak ez a vėres, tébolyult világ.

De ki lát írást a kapun, ki lát?

Hát nekünk már senki sem küldetett

Gyűlōlet helyett írni: szeretet?

Bosszú helyett bocsánat, irgalom?

Ó, hogy ragyognak századokon át

Amaz ősi, bátor tėtelek!

Hát számunkra már nincsen felelet?

És ez a kor, a Belsazár kora?

És őrjōng Belsazár duhaj tora?

Amíg az ėgi kėz nem írja fel

Betonfaladra:"Mėnė Tekel"?

Az ōrōmhír, ha már elvėtetett,

Az utolsó szót: az ítéletet?!

Nem! Hiszen ma mėg tart a Kegyelem,

Az őszi ėg olyan felhőtelen,

Madarak ėke száll csak rajta át,

Bėkėn keresve melegebb hazát.

És hull a lomb, a bíbor ės arany,

És bizony, a Kegyelem napja van.

S a Kegyelem ės Ítėlet Ura

Felírhatja mėg a kapura

Falevėl-arannyal ės őszi kėkkel:

Hogy legyen új, emberteremtő tėtel,

Mentő kōtėl, mely a mėlyből kivon

Egy holt világot- az Evangéliom!

 

Túrmezei Erzsėbet: 1912 – 2000

 

Bei der Feier der Satz 95

 

Aus der Tiefe sollt ihr schreien!

Geschwisterlos unten seien

in der so unmenschlichen Tiefe,

das Herz schlägt, das Gehirn soll Begriffe.

Unser Blick wandert durch den Nebel.

Doch wir sind noch da! ‘d auch morgen eben!

Suchend ein Weg, die nach oben führt!

Eine Waise Hand, die uns berührt!

Ein Satz, der das Chaos verlassen hat,

‘d er wird des Gottes Botschaft sagen, halt,

er wird sagen, ob er noch da ist?

Schliesslich von Rauch den Himmel nicht sieht,

nur diese blutige, verrückte Welt.

Doch wer sieht der Schrift auf dem Tor, wo steht?

Nun, niemand hat uns geschickt in Briefe,

anstatt das Wort: Hass zu schreiben, Liebe.

Anstatt Rache, Vergebung und Gnade?

Oh, wie sie leuchten seit Jahrhunderte

diese uralten, mutigen Sätze!

Als es für uns keine Antwort mehr gäbe?

Dieser Zeit, das Zeitalter Belsazars?

Ist Besatzar verrückt Idee an vormals

Nein! Bis jetzt galt immer das Wort Regel

auf einer Betonwand: „Mėnė Tekel“?

Die Frohbotschaft ist es Abfertigung,

das letzte Wort: der Verurteilung?!

Nein! Schließlich gilt heute die Gnade,

der Himmel ist so wolkenlos gerade,

Die Vögel fliegen einfach separat

auf der Suche nach einer wärmeren Heimat.

Und die Blätter fallen, das Purpur ‘d Gold,

es ist wahr, der Tag der Barmherzigkeit tobt.

Und der Herr der Barmherzigkeit ‘d des Gerichts

kann immer noch auf das Tor aufschreiben

Mit Waldgold und Herbstblau:

Um ein neues, vom Menschen erschaffendes Ding zu sein,

Eine Rettungsleine, die Sie aus der Tiefe zieht

Eine tote Welt – mein Evangelium!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!