Török Károly: Vázlat az anyám portréjához / Skizze

 

Vázlat az anyám portréjához

***
Haja fehér, feje imára hajtott,

Ezer redő barázdálja az arcot.

Az én anyám.

***

Összeroskadt immár a büszke termet,

Az életkertben neki csak tövis termett,

Én jó anyám.

***

A sors a lelket összevérezte, törte,

Rég el van sírva szemének m inden könnye
Én szent anyám.

***

A lelkem minden álmát oda adnám,

Ha egy boldog mosolyt látnék az ajkán
Szegény anyám.

***

Török Károly: 1843 – 1875

***

***

Skizze für ein Porträt meiner Mutter

***

Weiße Haare, Kopf ist zum Gebet genickt,

Tausend Falten zerfurchen ihrem Gesicht.

Meine Mutter.

***

Nun ist die stolze Statue eingestürzt,

ihr Lebensgarten war mit Dornen bestückt,

für die Mutter.

***

Das Schicksal hat die Seele blutend zerlegt,

Tränen volle Nächte hast so oft erlebt,

alle Tränen in seinen Augen sind längst vergossen erlebt.

Meine Mutter.

***

Alle Träume würde ich dafür geben,

ein Lächeln an ihr Lippen zu erleben.

Arme Mutter.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni