Torkos László: A távozóhoz / Zu der weggehender

 

A távozóhoz

 

Egv-két napig vagy még közöttünk,

Egy-két rövid napig csupán,

Egy-két napot ha tűnni látunk,

Virágtalan fa lesz családunk,

Nem lesz körünkben már leány.

 

Oh édes gyermek, kit sokáig

Mint kicsikénket ölelünk,

Bár boldogságod véled érzi,

A gyenge szivet mégis vérzi,

Hogy nem lész többé a miénk!

 

Midőn az első tovaszállott,

Mint fészkéből kinőtt madár,

Vigasz volt ajkad csacsogása -

Ah nem hat mar soká varázsa,

Vig fecske szállj, eltűnt a nyár.

 

Kart-karba öltve nem kisérsz már,

Elöttem karján más vezet,

E kép is eltün nem sokára,

Kihagysz a férj hivó szavára,

Kiszállsz s üres lesz itt helyed.

 

De nem kesergek, - örömedre

Ne vonjon árnyal bánatom;

Hisz mi maradhat a szülőnek

Szülöttitől, ha nagyra nőnek,

Mi a közös sors, jól tudom.

 

El hát a dőre fájdalommal!

Érettem bús könyüt ne ejts,

Légy boldog, örvendj, meg ne érjem,

Hogy vágyad minket visszakérjen, -

Inkább örökre elfelejts!

 

Torkos László: 1830 – 1930

 

Zu der weggehender

 

Du bist noch ein-zwei Tage bei uns,

nur noch ein-zwei kurze Tage,

ein-zwei Tage für uns ein Albtraum,

wir werden ein blütenloser Baum,

ohne Magd, die grösste Plage.

 

Oh süßes Kindchen, wen dich so lang

als unsern Kleinsten umarmten,

obwohl dein Glück spürte es immer,

dein schwaches Herz, wir immer schlimmer,

nicht mehr lang wirst bei uns bleiben!

 

Nachdem der erste weggeflogen

wie ein Vogel aus seinem Nest,

das Klappern deiner Lippen war Trost

ach, seine Magie lässt uns nie los,

fliege Schwälbchen nach Sommer bloss.

 

Arm in Arm, du kommst nicht mehr mit mir,

jetzt führt ein andere dein Arm,

auch dieses Bild verschwindet ja bald,

du verlässt mich mit deinem Mann halt,

und ich bleibe einsam und arm.

 

Doch ich sag’s nichts – zu deiner Freude

nicht, dass mein Kummer dir wehtut;

was können die Eltern erben

von Babys, wenn sie gross werden,

was das Schicksal ist, weiß ich gut.

 

Nun dann weg mit den dummen Scherzen!

Weine nicht, es wird nicht schlimmer,

freu dich, ich will es nicht erleben,

dass du uns zurückwillst durchleben –

Doch vergiss uns nicht für immer!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni