Thurzó Lajos: Apámhoz / Zu meinem Vater

 

Apámhoz

 

Apám,

úgy fájnak az emlékek,

amelyek téged idéznek,

mikor ziháló melled eszeveszett

taktusban vergődött

s lázban, verejtékben gyöngyözött

krisztusi arcod.

Apám,

fülemben még most is tébolyitón csengnek

a vérrel felbuggyant

pokoli hörgések.

És mikor az éltető kenyeret izzadtad

a munka emésztő tüzében,

hányszor, de hányszor szorult ökölbe

bosszúvágytól remegő, gyermeki kezem,

mert fájtak, fájtak gondgyilkolta,

apró életörömeid be nem teljesülései,

fájtak a kicsinyes, álnok mosolyok,

melyek takarták benső sorstragédiád:

fájtak az átviharzott, vészes éjszakák

s mikor kiszívott hüvelyedben

utolsókat dobbant a megkínzott élet,

kisértő lidércek a lelkemre ülték...

S két könnycseppet úgy szerettem volna

megtartani,

csókolni,

csókolni,

a nagyok szeme elé vinni,

mint megrabolt milliók

robotra kárhozott élettükrét...

Apám,

úgy fájnak az emlékek,

amelyek téged idéznek,

mikor ziháló melled eszeveszett

taktusban vergődött

s lázban, verejtékben gyöngyözött

krisztusi arcod.

 

Thurzó Lajos: 1915 - 195

Zu meinem Vater

 

Vater,

die Erinnerungen tun

so weh, die an dich erinnern

als deine keuchenden Brüste wahnsinnig

drangvoll im Takt bewegten,

und von Schweiss und Fieber war bedeckt,

dein Christengesicht.

Vater,

es klingeln noch so irrwitzig in meinen Ohren

dein Blut entquellenden,

höllisches Geröchel.

Und wenn du für das Brot des Lebens geschwitzt hast, im

verzehrenden Feuer der Arbeit,

wie oft, wie oft hab’ ich geballten Faust gehabt,

die zitterten vor Rache, meine Kinderhände,

denn sie taten mir weh, die Gedanken tötende

kleine Lebensfreude, die unerfüllt blieben

das kleinliche, hinterhältige Lächeln tut auch weh,

die deine innere Lebenstragödie bedeckte:

die stürmischen, gefährlichen Nächte taten mir weh

und wenn du an deinem ausgetrockneten Körper

den letzten Schlag machte, dein gequältes Leben,

unheimliche Gespenster sassen auf meiner Seele

d ich hätt’ so gerne zwei Tränentropfen

nur behalten,

zum Küssen

und Küssen,

den Erwachsenen vor den Augen zu führen,

als von Millionen geraubte,

verfluchten, unterdrückten Sklave.

Vater,

die Erinnerungen tun

so weh, die an dich erinnern

als deine keuchenden Brüste wahnsinnig

drangvoll im Takt bewegten,

und von Schweiss und Fieber war bedeckt,

dein Christengesicht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni