Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen

Telekes Béla: Viszontlátás / Wiedersehen

 

Viszontlátás

 

Itthon vagyok hát, újra itthon,

Keblére zár szülő, rokon,

Öröm szívünkben, ajkainkon

S csak bennem — rejtett fájdalom.

 

Halvány arczomra láng gyúl újra,

Rideg hangom meg-megremeg,

Üdvünknek nincs jövője, múltja:

Áll az idő szivünk felett.

 

Mint bűvös igét, telhetetlen'

Csak hallgatom szelíd szavuk' . . .

Ah így csak ők szeretnek engem,

Minden más szeretet hazug.

 

S elgondolom, kit így szeretnek,

Lehet-e az boldogtalan?

Halálos vágyait szivemnek

Elfojtja még e szó: fiam!

 

Mégis lelkemben már a mély seb,

Az egyre fájóbb gondolat:

Hány vágygyal lett szivük szegényebb, —

S fejük ősz szállal gazdagabb?

 

És arczomon le, lopva, titkon,

Ritka vendég, — egy köny pereg . . .

Itthon vagyok hát, újra itthon

És boldog — itt sem lehetek.

 

Telekes Béla: 1873 – 1960

 

Wiedersehen

 

Ich bin halt daheim, wieder daheim

und drücken mich Eltern an Herz,

Freude ist im Herzen und Sonnenschein,

nur in mir drin – versteckter Schmerz.

 

Auf blassem Gesicht, die Flamme Flirt,

meine spröden Stimmen beben,

unser Heil hat kein war, 'd, keinen wird:

Die Zeit steht still über den Herzen.

 

Wie ein Zauberspruch, unersättlich

hör’ ihren sanften Worten zu,

zumal so nur sie lieben sie mich,

sonst die Liebe ist nur Dessous.

 

Und ich frage mich immer, abends,

kann dieser je unglücklich sein?

Den tödlichen Wünschen des Herzens,

wird erstickt von dem Wort: Söhnlein!

 

Doch die Wunde in meiner Seele

der Gedanke wird schmerzlich gar:

Wie viele Wünsche dem Herz fehle, –

‘d Köpfe sind voll mit grauem Haar?

 

An mein Gesicht fliest nach unter heimlich,

ein seltener Gast – ein Tränlein …

Ich bin daheim, zu Hause endlich,

und, glücklich – kann hier auch nicht sein.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni