Tarcsafalvi Albert: Az én falum / Mein Dorf

 

Az én falum

 

Kicsiny faluban nőttem én fel,

Aszott zsindelyfödél alatt,

Küszködve az idővel, vésszel,

Barnultak az öreg falak.

Házunk körül a vad folyondár

Ütött magának jó tanyát

Maradtam volna én is ott bár,

Ne mentem volna el tovább.

 

Belül a ház telisded telve,

Kincsekkel rakva gazdagon

Nagy vala az Isten kegyelme,

Oh, mert tíz gyermek nagy vagyon…

 

Kicsiny faluban nőttem én fel,

Aszott zsindelyfödél alatt,

Küszködve az idővel, vésszel,

Barnultak az öreg falak.

 

Mért is hozott el onnan vágyam

Te jöttél volna el oda,

Hidd, édesem, az én hazámban

Az ég se ilyen mostoha.

 

Tarcsafalvi Albert 1856 - 1926

 

Mein Dorf

 

Bin im kleinen Dorf aufgewachsen,

unter schrumpelige Schindel.

Hart gekämpft mit harten Zeitachsen,

die Mauern braun wie der Spindel.

Rundum das Haus der wilde Efeu

ein gutes Gehöft hat besorgt,

wäre dortgeblieben getreu,

wäre daheim besser geborgt.

 

Das Haus war gesegnet vollgefüllt,

reichlich beladen mit Schätzen

die Gnade Gottes gut erfüllt, weil

zehn Kinder das Haus besetzten.

 

Bin im kleinen Dorf aufgewachsen,

unter schrumpelige Schindel.

Hart gekämpft mit harten Zeitachsen,

die Mauern braun wie der Spindel.

Warum hat mich das Schicksal, weglockt?

Du solltest halt dorthin kommen,

glaub mir, Schatz, in meiner Heimat, der

Himmel wäre nie rau geworden.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni