Szulik József: Népdal / Volkslied

 

Népdal

 

Szomorúan szól a magyar nóta,
Hiszen máskép, hogy mikép is szólna?
Nem tudom, mi van ezen a népen:
Sírva vigad, hej a magyar régen!

Összeütöm mégis a bokámat,
Kalapommal elfödöm orczámat;
Elfödöm: nem akarom, hogy lássák
Két szememnek sűrű könyhullását.

A sarkantyú pöng a csizmám sarkán,
Ugy elmulat rajta ez a kis lány:
Mert a magyar ember sarkantyúja
Csak is ugy szól, valamint a nóta.

Húzd rá czigány, szomorúan húzd rá,
Mintha anyád halálára húznál!
Szemem könyez, sarkantyúm pöng szépen:
Sírva vigad, hej a magyar régen!

 

Szulik József: 1841-1890 (Óbecsei prépost és esperes-plébános 1878 – 1890)

 

Volkslied

 

Traurig tönt der ungarische Gesang,

wie soll sonst tönen, der uralte Klang?

Weiss ich nicht, was ist mit diesen Völkchen:

Fröhlich singend tut, der Ungarn heulen!

 

Die Knöchel schlag’ ich festlich zusammen,

mit dem Hut tue ich mein Gesicht tarnen;

weil es nicht will, dass es alle sehen

wie seinen Augen beim Singen Tränen.

 

Der Sporn klingelt auf dem Stiefelabsatz

auf die grosse Freude von meinem Schatz:

Weil der Sporn von dem ungarischen Stiefel

tönt, so wie die ungarischen Lieder.

 

Spiel Zigeuner, nur traurig spiel jetzt

so wie am Grab deiner Mutter spieltest!

Das Auge tränt, der Sporn kann schön tönen:

Fröhlich singend kann der Ungarn stöhnen!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni