Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szulik József Hajnalban / Am frühmorgens
Toni11 2024. szeptember 4. 09:57 olvasva: 13
Hajnalban
***
Oh jó anyám, ki távol messze földön
Fekszel kemény kórágyon betegen,
Enyhül-e kinod, mikor a hajnal jön
Elhintve fényét fákon, téreken?
Lerázva tagjaimról s két szemembül
Az álom fátylát s terhes nyűgeit.
Fájó emléked lelkemben megcsendül:
Hallom nyögésed', látom könyeid'.
***
Ki hosszú éjjel fájdalommal küzde,
Epedve vár az hajnalhasadást,
Mely a sötétség rémeit elűzve,
Hoz harmatot, reményt, vigasztalást.
Miként a lant, megzendül a fák lombja,
Mig a kelő nap dicsfényében ég;
S a bús beteg ujult reménynyel mondja:
Éjemre, ah, uj nap derüle még!
***
Igy várod-e a hajnal hasadását,
Szivem szerelme, anyám, édesem?
Álmatlan nyögve hosszú éjszakán át,
Reményre kelsz-e, bizva csöndesen?
Vagy tán nem ismer földi fényt szemed már-
Mert látod azt a nagy, sötét kaput,
Amely mitőlünk mindörökre elzár,
Amelytől vissza nincs nyom, nincsen út.
***
Oh jaj ne lépd át küszöbét, ne még, ne!
Nyisd föl e hajnal fényének szemed.
Imám és sohajom repül az égbe
S kér enyhülést és életet neked.
Énnékem úgyis éj e földi élet,
Szerelmed itt egyetlen csillagom.
Eltévedek, ha elveszítlek téged,
Nem lesz vezérfény vándorutamon.
***
Szulik József: 1841 – 1890
***
Am frühmorgens
***
Oh liebe Mutter, die weit weg von mir bist,
liegst krank auf einem harten Krankenbett,
lass der Schmerz nach, wenn es langsam Morgen wird,
wenn sein Licht auf Bäume und Plätze hellt?
Von den Gliedern und Augen abgeschüttelt,
der Schleier des Schlafes ‘d seine Wehen.
‘d, der Gedanke an deinen Schmerz zerstückelt:
Höre dein Stöhnen 'd sehe deine Tränen.
***
Die eine lange Nacht mit Schmerzen kämpfte,
wartet sehnsüchtig auf Morgendämmerung,
was die Schrecken der Dunkelheit verbannte,
es bringt Tau, Hoffnung und Erleichterung.
Wie die Laute vibriert auch die Erinnerung,
während der aufgehenden Sonne brennt;
‘d der kranke Patient sagt mit voller Hoffnung:
Auf der Nacht wird noch ein Tag angehängt!
***
So wartest du auf den Anbruch der Dämmerung,
Liebe meines Herzens, liebe Mutter?
Schlaflos, stöhnte ohne Veränderung,
hoffnungsvoll bist wie ein Segelkutter?
Oder kennt dein Auge nicht mehr das Licht,
weil du nur das große dunkle Tor siehst,
welcher dich von uns für Ewigkeit abschließt,
von welchen keine Retour weg mehr gibt.
***
Oh nein, kreuze noch nicht die Schwelle noch nicht!
Öffne dein Auge für die Dämmerung.
Mein Gebet ‘d Seufzer fliegen in Sonnenlicht,
bitten Gott, um dein Schicksal Erleichterung.
Das irdische Leben ist für mich die Nacht,
dein Liebe ist hier mein einziger Stern.
Bin verloren, wenn ich dich verliere halt,
auf meinen Weg ist kein Leitlicht mehr gern.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni