Szulik József: Egy pap, anyja sírján / Ein Prieste

Toni11•  2024. július 7. 09:46  •  olvasva: 28

 

Egy pap, anyja sírján

***

El-eljár a temetőbe gyakorta,

Ráadta az áldást már sok halottra;

Hanem mégis akárhányszor megyen ki,

Egy sír mellett mindig megáll könnyezni.

***

Lehajol a puszta földre két térde,

Fejét búsan lecsüggeszti keblére;

S míg a hideg keresztfára csókot rak,

Ajkairól hév fohászok zokognak:

**

„Édes anyám! mért nem látod fiadat,

A ki most is áldja halott porodat?

A hányat vert szíved értem, szeretve,

Annyi áldást adjon Isten lelkedre!”

***

Ide jertek, ifjak és gyermekek!

És ez őszbe borult főre nézzetek,

Aki anyját el nem tudja feledni –

Tanuljátok szüleitek szeretni!

***

Szulik József: 1841-1890

***

Ein Priester am Grab seiner Mutter

***

Er macht sich öfter auf den Weg im Friedhof,

gab schon vielen den letzten Segen beim Tod,

doch es ist egal, wie oft am Friedhof geht,

es gibt ein Grab, wo er immer länger steht.

***

Er beugt seine Knie bis zum nackten Boden,

und, gelobt er immer die gleichen Strophen.

Nach dem Aufstehen das kalte Grabkreuz küsst,

seine Lippe mit leisem Bittgesuch büsst:

***

„Liebe Mutter! Warum siehst du dein Sohn nicht?

Der jetzt deinen toten Staub segnet, mit Pflicht?

Wievielmal hat dein Herz für mich geschlagen,

möge der Herr Gott deine Seele bewahren!“

***

Kommt hierher, ihr Jugendliche und Kinder!

‘d schaut ihr diesen Mann an, kurz vor dem Winter,

der seine Mutter nie und nie vergessen kann –

Liebt eurer Eltern vor dem Sensenmann!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112024. július 8. 08:57

Köszönom Melinda az olvasást...üdv Tóni

Angyalka732024. július 7. 23:08

Szép versedet örömmel olvastam, szép választás!!
Legyen szép az estéd és kívánok egy szép nyarat neked!
Sok szeretettel, Melinda