Szulik József A veresbegy / Das Rotkelchen

 

A veresbegy

***

Fel van már feszítve Jézus a keresztre,

Vére ömlik, fáját rózsaszínre festve.

Ereje lankadoz, bágyad szemvilága,

Fejét búsan nyomja töviskoronája.

****

Jaj nincs, ki részvevőn siránkoznék rajta,

Csak hű tanítványa János és szent anyja.

Szomjazik kínjában, s epét adnak neki,

Még keserűbb gúnynyal sértik ellenei.

**

S amint a gúnyos nép oszladozni kezde,

Egy részvevő madár repül a keresztre.

Csicseregve lép a szenvedő vállára,

Kis szivének búja hangozik dalába!

***

Kegyesen ragyog rá Jézus bágyadt szeme,

Mintha köszönetét intne tekintete.

Fájdalmasabb szívvel dalol a madárka,

Amint rátekint a töviskoronára.

***

És a jó kis állat szerető részvéttel

Erőködik egyre, dolgozik csőrével.

Az erős szegeket ki nem mozdíthatja,

Ab de töviseit talán kivonhatja!

***

De hiába minden nagy erőködése, —

Keble is meg van már a tövistől sértve —

Bágyadtan pihen meg Jézusnak balvállán,

S szomorú dalt kezd el búsan tova szállván.

***

Azóta szemében oly bús fény világit,

Nem is igen halljuk csicsergő nótáit;

De sebzett kebelén ott pirosló vére

Ma is emlékeztet szives részvétére.

***

Szulik József: 1841 – 1890

***

Das Rotkelchen

***

Der Jesus ist bereits an dem Kreuz gekreuzigt,

das Holz ist rosa, wo sein Blut herunterfliesst.

Seine Kraft lässt langsam nach 'd sein Augenlicht auch,

seine Dornenkrone drückt an Kopf durch die Haut.

***

Leider, es gibt ja niemanden, der das beklagt,

nur seine Mutter ‘d Johannes, der gar nichts sagt.

Er dürstet qualvoll, und sie machen ihn gallig,

sie verspotten ihn noch bitter ‘d sehr abartig.

***

Und sobald sich das spöttische Volk sich zerstreut,

ein mitfühlender Vogel fliegt zu, auf das Kreuz.

Zwitschernd landet dem Leidenden auf die Schulter,

und ihr kleines Herz singt ein Lied laut und munter!

***

Die trägen Augen Jesu leuchten gnädig auf,

als die Augen zum Dank winken würden darauf.

Und der Vogel singt mit schmerzlicherem Herzen,

wenn die Dornenkrone betrachtet, mit Schmerzen.

***

Das kleine Tierchen mit liebevollem Beileid,

und es wird immer stärker mit seiner Arbeit.

Weil die starken Nägel kann sie auch nicht lösen,

vielleicht kann es seine Dornen herauslösen!

***

Aber trotz all seiner großen Bemühungen,

ihre Brust ist verletzt von den stechenden Dornen.

Es ruht träge auf der linken Schulter Jesu ‘

'd, am wegflogen, singt ein trauriges Lied dazu.

***

Und seitdem leuchten so traurig seinen Augen,

wir können nicht einmal seine Töne lauschen;

doch an seiner verletzten Brust ist rotes Blut

erinnert mich immer an sein tiefes Erbgut.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni