Szilágyi Sándor: Hajladozik / Er biegt sich

Toni11•  2024. április 3. 10:14  •  olvasva: 53

 

Hajladozik . . .

 

Hajladozik az ákáczfa lombja,

Édes virág az illatát ontja ;

Esti szellő lombja között játszik,

Minden ágon ezer virág látszik.

 

Kis madárka ül bokor tövében,

Édes nóta fakad a szivében,

Zengő nóta szerteszéjjel árad,

Elborítja, ringatja a tájat.

 

A kis fűszál is figyel a dalra,

Karcsú testét ide oda hajtja,

Harmat rajta, mint egy csillag, fénylik,

Száll a nóta, száll a magas égig.

 

Lassabban foly a kis patak árja,

Ő is a dal folytatását várja,

Minden, minden örvend, vidul, éled,

Csak én nékem rideg ez az élet,

 

Nincs én nékem virág, madár, nóta,

Nincs én nékem örömem azóta.

Örökké fáj, örökké sajg szivem,

Mégis várom boldogságom hiven.

 

Szilágyi Sándor: 1827 – 1899

 

Er biegt sich …

 

Das Laub des Akazienbaums biegt sie sich,

die süsse Duft verströmt sich tagtäglich;

die Abendbrise spielt zart mit den Blättern,

an jedem Zweig tausend Blumen pendeln.

 

Ein Vogel sitzt am Wurzeln der Schmerzen,

es singt ein schönes Lied aus dem Herzen,

überall hört man ein Resonanzton,

es schaukelt wie eine Faszination.

 

Sogar der Grashalm hört das Lied jetzt zu,

er bewegt den schlanken Körper im Ruh,

die Tautropfen glänzen wie Gewimmel,

und das Lied fliegt hoch bis auf den Himmel.

 

Als würde der Bach langsamer fliessen,

wartet auf die Fortsetzung, die Lieder,

alles freut sich, und alles lebt jetzt auf,

nur für mich ist das Leben jetzt Garaus.

 

Ich habe kein Lied, Vögel und Blumen,

habe keine Freude mehr, nur Kummer.

Es tut ewig weh, mein Herz spielt verrückt,

warte trotzdem immer auf meinem Glück.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!