Szendrey Júlia: Zoltán fiamnak / Für meinen Sohn,

Toni11•  2018. november 6. 08:00

Szendrey Júlia: Zoltán fiamnak / Für meinen Sohn, Zoltan

 

 

Zoltán fiamnak


Még tiz tavasz sem mult el fölötted

És te engem máris itt hagyál,

Mint a madár, amely legelőször

Kis fészkéből a világba száll.

A világba! csak a szomszéd házra,

Honnan vissza már félve tekint,

És honnan az elhagyott fészekbe

Ujra-ujra visszatér megint.


Ámde amint felnői a madárka,

És anyjától lassan elszokik,

Mindig messzebb terjed röpülése,

Mig örökre végre távozik.


Igy lesz ez majd, kis fiam, te véled,

Lassankint igy hagysz el engemet,

És ki tudja, milyen messze tőlem

Rakod egykor saját fészkedet!


Most még fájó sebkint sajog lelked

Valahányszor tőlem elszakadsz,

És könnyforrás buzzog szemeidből

Mit szivedből válásunk fakaszt.


Mert még eddig egész kis világod

Keblemen és ölemben leléd,

Melynek szük, de napfényes határát

Ölelő karjaim képezék.


Oh, de majd ha kitárul előtted

Csábjaival a zajos világ,

És az élet habzó serlegéből

Téged is majd részesülni hágy ;

 

S mint virágból a reggeli harmat

A hő naptól, ugy enyészik el

Az ártatlan gyermekkor emléke,

A férfi kor ugy emészti fel:

 

Oh szólj, fogsz-e akkor emlékezni

Hü anyádra, ki úgy szeretett?

Várhatja-e, hogy majd a távolból

Legalább sirját fölkeresed ?

 

Írta: Szendrey Júlia  (1858)

 

Für meinen Sohn, Zoltan

 

Noch keine zehn Lenze sind vorüber,

und du hast mich bereits verlassen,

gleich wie die Vogel, der uranfänglich,

aus dem kleinen Nest, die Welt will erfassen.

 

Die Welt! Aber bloss auf das Nachbarhaus,

von wo er nur ängstlich drüber blickt,

und von wo an das verlassene Nest

immer und immer wieder zurückfliegt.

 

Jedoch wenn das Vöglein aufgewachsen,

und von der Mutter langsam Abtrift,

fliegt sie immer weiter und weiter weg,

bis kommt, der endgültige Abtritt.

 

So wird es auch mit dir sein, mein Söhnlein,

langsam verlässt du sicher auch mich,

d wer weiss es schon, wie weit ist es von mir,

wo dein Nest dereinst aufgebaut wird.

 

Dein Brust ist eine brennende Wunde,

jedes Mal wenn du von mir weggehst,

d quellen die Tränen aus deinen Augen,

dass im Herz, von die Scheidung entsteht.

 

Bis jetzt ist deine gesamte kleine Welt,

auf meinem Schoss und Brust gefunden,

d als süsse und sonnige Grenzen, sind

meine schützende Arme stunden.

 

Und wie von den Blumen der Morgentau

von der Sonnenwärme verschwindet,

so wird die Zeit von harmloser Kindheit

von dem Erwachsensein erblindet.

 

Ach sag es, wirst du an sie erinnern,

die Mutter, die war deine Zuflucht?

Kann sie erwarten, dass aus der Ferne

wenigstens ihr Grab, du je aufsuchst.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Toni112018. november 8. 23:47

Köszönöm Krisztinka a megértésedet. Számomra maga a fordítás a legszebb szórakozás, de mivel már több mint fél évszázada nem otthon élek, az elejében a magyar nyelv és a magyar helyesírás volt a legnagyobb problémám. de igazán megmondva, néha még ma is az...üdv Tóni...

Krisztinka2018. november 8. 21:46

@Toni11: Hát persze,hogy nem javítod...nem is szabad. Most elolvastam a levéltári eredeti verset. Valóban így írta le... de bizony nem helyesen. Ha az az időkből való írásokat olvasunk bizony akkor sem írták pl.a kisfiam szót külön...és a" tíz " szót se írták rövid i-vel..de a levéltári adatok alapján ő igen...:)...érdekes:) de semmit nem von le a költőnő csodás gondolatainak szépségéből és az ő személyes nagyszerűségéből.... és persze a lényeg,hogy a fordításod nehéz és igazán szép munka:)

Toni112018. november 8. 08:29

Kedves Mikijozsa, köszönöm az olvasást, a hozzászólást és a gratulációt...üdv Tóni...

Toni112018. november 8. 08:27

Köszönöm Krisztinka, az olvasást és a hozzászólásodat is, de a régi magyar verseket sohasem javítom a mai magyar helyesírás szerint, hanem meghagyom az eredeti formában, úgy ahogy a költő akkor megírta. Szerintem ez a helyes...üdv Tóni...

Krisztinka2018. november 6. 17:51

Nagyon szép, ezért megérdemli a vers,hogy kijavítsd benne a hibákat. Olvastam,hogy rég nem élsz magyar nyelvű közegben...biztosan azért vannak a bakik...de gondolom majd megleled őket....pl. figyelj a hosszú magánhangzókra, az egybe vagy különírásra. Én is vétek sokszor, mert én sem vagyok magyar közegben.
Nagyon ügyes vagy! :)

Mikijozsa2018. november 6. 08:19

nagyon jó