Szendrey Júlia: Etelkéhez / Zu Etelka

Etelkéhez

Enyészet undok férgei rágódnak

Erporlott tetemid romjai felett,

És mégis, mégis ...virágzó ifjúságom

Rózsái közt én írigyellek téged.

Ó boldog te! ő sirata meg téged,

ifju tagjaidat sírba ő tevé,

Hányszor ázott könnyeitől sírod,

Midőn dalaival tele ülteté.

Írta: Szendrey Júlia

Zu Etelka

Den Verfall garstige Reptilien nagen

an deinem zu Staub gewordenen Leichnam

und dennoch, inzwischen meiner blühenden

Jugendrosen, beneide dich unbiegsam.

Ach du, glückliche! Er hat dich lang beweint,

er hat deine jungen Gebeine eingesargt,

wievielmal war dein Grab von Tränen durchnässt,

indem das Grab füllte, mit leisem Gesang.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni