Szávay Gyula: Az isten se tiltja / Gott verbietet

 

Az isten se tiltja.

***

Nézek, nézek keresgélek

A csillagos égen,

Elvesztettem két csillagot,

Egyre csak azt nézem.

De szemeim az egeket

Hajh, hiába járják:

Nem találom én azoknak

A mosolygó csillagoknak

Magas égen párját!

***

Én teremtőm, azt a kettőt

Teremtsd még az égre,

Egy pontján az én szemem is

Nyughasson meg végre.

Nézni azt a másik kettőt

Úgyis meg van tiltva,

S embereken úr a végzet, —

De hogy fel az égre nézzek:

Az isten se tiltja !

***

Szávay Gyula. 1861 – 1935

***

***

Gott verbietet es auch nicht.

***

Ich schaue, ich schaue suchend

an den Sternenhimmel,

hab’, dort zwei Sterne verloren

im großen Gewimmel.

Doch meine Augen an den Himmel,

dass vergebens suchen:

Ich kann sie halt nirgends sehen,

dort bei den lächelnden Sternen

meinen liebsten rufen!

***

Mein Schöpfer, bitte diese zwei

erschaff noch am Himmel,

dass endlich meine Augen auch

diesen dort erblicken.

Beobachten die anderen zwei

sowieso verboten,

‘d, weil die Menschen bei Kopfnicken

doch zum Himmel aufblicken, was bei

Gott auch nicht verboten!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni