Szamolányi Gyula: Beszkidi dal / Lied von Beskiden

 

Beszkidi dal

***

Fejszés vagyok, itt élek

A zöld vadon ölén,

A földön nem cserélek,

Nem, senkivel sem én.

Az élet itt, csak itt szép,

Ez árnyas fák alatt,

Hol üde balzsamos lég,

Hol hűs forrás fakad.

Szemem vidul virágon,

Szivem madár dalán —

Erdő az én világom,

Erdő az én hazám!

***

Fejszés vagyok, a fáknak

Királya vagyok én,

Tölgyek, fenyők ha látnak,

Hajlonganak felém,

Tölgyek, fenyők felettem

Kitárják lombjokat,

Alájok ha hevertem,

Álmodni álmokat.

Oly édes ott az álom,

Oly boldog a magány —

Erdő az én világom,

Erdő az én hazám!

***

Fejszés vagyok, tavaszszal

Erdőbe költözöm,

S boldogan ott marasztal

Száz munka, száz öröm,

Dolgom dalolva végzem,

Mig járom a pagonyt,

Világ baját nem érzem,

Kerül a lárma, gond.

S ha jő az est, tanyámon

Vár ifj ú szép babám —

Erdő az én világom,

Erdő az én hazám !

***

Szamolányi Gyula 1879 – 1932

***

Lied von Beskiden

***

Bin der Äxtler ’d lebe hier

unter grünen rauschen,

‘d würde auf den Erden schier

mit niemandem tauschen.

Das Leben ist nur hier schön

unten schattiger Baum,

wo den frischen lauen Föhn

kommt von Quellentraum.

Das Aug’ freut sich an Blüten,

das Herz an dem Gesang.

Wald ist volle brüten,

der Wald ist auch mein Land!

***

Ich bin Äxtler, der König

der Bäume im Wald,

Eichen, Kiefern sind höflich,

verneigen sich mir halt,

Eichen, Kiefern über mir,

sie öffnen ihrem Laub,

ich werde mich hinlegen

und träume dort ganz taub.

Der Traum ist dort so süsslich

einsam sein ist glücklich, –

der Wald ist ganz meine Welt,

der Wald ist so heimlich!

***

Ich bin ein Äxtler, im Lenz

ziehe ich in den Wald,

dort bin glücklich und präsent

hundert Arbeit, hundert Vielfalt,

arbeite immer singend

bis in den Wald laufe,

ich fühle nicht die Welt Trend,

Lärm, Ärger und Raufe.

Und wenn Abend wird am Hof

mein Schatz mich hineinbat –

der Wald ist mein Adlershof,

Wald ist meine Heimat!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni