Szamolányi Gyula: A dal / Das Lied

 

A dal.

 

A költő dala csalogányszó,

A mely kizeng a lomb alól:

Önbánatát enyhíti véle.

De másoknak dús gyönyörére

Dalol.

 

A költő dala rózsaillát,

A mely belengi a tavaszt:

Önvágya száll abban merészen,

De mámort másoknak szivében

Fakaszt.

 

A költő dala égi láng, mit

A földre szórnak csillagok:

Mi benne ég, önlelke fénye,

De másoknak bús éjjelébe

Ragyog.

 

Szamolányi Gyula      - 1932

 

Das Lied.

 

Des Dichters Lied ist wie Nachtigall-Lied,

der, der unter dem Laub raus klingt:

Es lindert immer dein Selbstmitleid,

weil für die andere Herrlichkeit

laut singt.

 

Des Dichters Lied ist wie Rosenstrauss,

welche der Frühling herbeiruft:

Das Selbstmitleid ist mutig von derer,

doch rauscht in Herzen der anderen

‘d verpufft.

 

Des Dichters Lied ist wie Himmelsrand,

Sternen streuen auf die Erden:

Was darin brennt, ist das Seelenlicht,

den anderen kann das Trauer Licht

werden.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni