Szalay Fruzina: Vallomás / Bekenntnis

 

Vallomás

 

…Remegve, szívdobogva hallom

Az erdő mélységes neszét

És Önt nem is aggasztja vajon

Ez édes suttogó beszéd?

 

Emlékezzék a gerlicére,

Sok' évekig volt fogva már,

S mi aztán elfeledtük végre,

Hogy szárnya van és hogy madár.

 

Lehet, hogy ő is elfeledte

Az édes szárnyalást talán,

Míg jött egy langyos május este,

Szellő járt, szólt a csalogány.

 

S ő új életre kelve szinte

A régi vágyat föllelé,

Csapongó szárnya messze vitte

A távol rengeteg felé!...

 

Írta: Szalay Fruzina 1864 - 1926

 

 

Bekenntnis

 

…Zitternd und mit Herzklopfen höre

das tiefe Geräusch von Walde

und Sie ängstigen nicht die Töne

die süße, flüsternde Sprache?

 

Denken Sie an der Turteltaube,

seit Jahren war sie gefangen,

vergessen im Käfig in Laube,

dass die Flügel Flug verlangen.

 

Möglich, dass es schon vergessen tat

das Gefühl von fliegen erklang,

bis der laue Sommerabend kam,

die Brise, und der Nachtigall sang.

 

Sie wieder zum Leben erwacht und

das alte Verlangen aufkam,

mit flatterigem Flügel in Nacht,

flog in die Weite unaufhaltsam­

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni…