Szalay Fruzina: A Neuchateli tó / Die Neuenburgers

Toni11•  2020. június 26. 11:49  •  olvasva: 144


A Neuchateli tó

1

A hullám hangos zubogását

Mint hogyha most is hallanám!

Mintha szilaj, nedves lehével

A parti szél fuvalna rám.

2

Mily mélységes, mily végtelen kék!

De nem nyugodt, de nem pihen,

Ujjong, zokog, zihálva lázas,

Véghetlen vergődésiben.

3

Reszket a hab, csapongva, szállva

Fehér gyöngyökké olvad át.

Fölötte a szélvész dalolja

Magányos, jajongó dalát.

4

Ó zúgó viz! Ó szél siralma!

Te hangos, fényes áradat,

Te lázas tó, örökké hallom

Panaszos harsogásodat!

***

Szalay Fruzina 1864 – 1926

***

***

Die Neuenburgersee

1

Das laute Rauschen der Welle, als

ob ich es jetzt hören würde!

Wie ein glattes, nasses Atem, der

Küstenwind wär’ meine Hürde.

2

Wie tief und wie unendlich blau! Doch

nicht ruhig, und auch nicht ruhend,

jubelnd, schluchzend, keuchend fieberig,

ewig ‘d endlos herum zappelnd.

3

Der Schaum zittert, flattert, jammernd fliegt

und es schmilzt zu weißen Perlen.

Drüber weht der peitschende Wind

ein lautes, heulendes Renken.

4

Tosendes Wasser! Windes klagen!

Du laut tobende helle Flut.

Du fiebriger See, ständig höre ich,

deinen klagenden Edelmut!

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom