Szabolcska Mihály: Édesanyámnak / Für meine Mutter

 

Édesanyámnak

 

Az Úr Jézusnak

Tiszta, szent képe

Ugy áll még előttem,

Ahogy édes anyám

Szivembe bevéste.

A sirók, szenvedők

Gyöngyék pártfogója,

Mennyei szeretet

Sugárzik le róla.

 

Született szegényen,

Közénk valónak.

Szeretett, szenvedett

Példát adónak.

Az egész életét

Másnak osztogatta.

De a keresztfáját

Maga vonszolgatta,

- Meghalni rajta.

 

Hanem a halállal

Mégse lett vége,

Keresztje kivonult

S híd lett az égbe.megváltó

Oda szállt, onnan jár

Ma is e világba,

Hol annyi a szegény,

Az özvegy, az árva, -

- Aki Őtet várja.

 

Rám lelsz-e most, én rám,

Édes Megváltóm?

Elkerültem messze

A régi háztól.

Ó, mindegy nekem, ha

Rám nem is találnál,

Csak hagyd ott az áldást,

Amit nekem szántál:

- Az édesanyámnál!

 

Szabolcska Mihály 1861 – 1930

 

Für meine Mutter

 

Von dem Herrn Jesus

sein heiliges Bild

liegt immer noch vor mir

wie von meiner Mutter

eingeritzte Vorbild.

Beschützer der Schwachen,

trauernden, leidenden,

die himmlische Liebe

das Vertrauen senden.

 

Ganz arm ist geboren,

passte er zu uns.

Er liebte, ‘d gelitten

und starb auch für uns.

Seinen ganzen Leben

anderen gegeben.

Aber seinem Holzkreuz

schleppte er auch selber,

- darauf zu sterben.

 

Doch mit dem Sterben

so steht es im Bibel,

sein Kreuz wurde, die

Brücke zum Himmel.

Und dahin kommt und geht

heute noch in die Welt,

wo bei so viel Armen,

Witwen, ‘d Waisen kriselt, –

- unter des Himmels Zelt.

 

Kannst du mich jetzt finden,

lieber Erlöser?

Weg von daheim, leb‘ ich

als Eigenbrötler.

Oh, es ist mir egal,

wenn mich gar nicht findest,

lass den Segen einfach da,

was, mir geben wolltest:

- anstatt mir, gib Ihr es!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni