Szabolcska Mihály: Áldjon meg az Isten / Áldjon me

 

Áldjon meg az Isten...

 

Áldjon meg az Isten, hogyha nem szeretsz is,

Hogyha már az enyém soha nem lehetsz is.

Minden szál virágért,

A mit nekem adtál, ezer annyit adjon,

—Lábaid nyomán is gyöngyvirág fakadjon!

 

Áldja meg, áldja meg hajad minden szálát,

Mást szerető szived minden dobbanását;

Tegyen oly boldoggá

A milyen én voltam, — egy-egy pillanatban,

— Mikor a kezedet néha megfoghattam!

 

Az örök bíró is majd a másvilágon,

Teneked még az is, ott is megbocsásson...

Büntetésre valót

A jó• Isten úgyis mit találna már ott:

 — Hogyha egyszer az én szivem megbocsátott?

 

Szabolcska Mihály 1861 – 1930

 

Gott segne dich…

 

Gott soll dich segnen, auch wenn du mich nicht mehr liebst,

auch wenn du nie wieder mit mir zusammenziehst.

Für jede Blume, die

du mir gegeben hast, soll dir tausend geben,

—deine Spur sollen immer Maiglöckchen schweben.

 

Segnen soll er, segnen, dir jeder Haarsträhne,

jeden Schlag des Herzens, soll nach Liebe schwärmen;

soll dich glücklich machen,

genauso wie ich war – in jeden Augenblick,

— wenn du deine Hände gabst mir bereitwillig.

 

Der ewige Richter wird dort auch im Jenseits dir

alles vergeben, was hier erlebt hast mit mir …

zur Bestrafung gibt nichts

der Herr Gott, was könnte dort oben noch lindern:

— was mein Herz hier noch nicht vergeben?

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni