Szabolcska Mihály: Akácfavirág / Akazienblumen

Akácfavirág                                        

1

Tele van a város akácfavirággal,

Akácfa virágok édes illatával.

Bolyongok alattuk ébren álmodozva,

Mintha minden egy akácfa nekem virágozna!

2

Mintha a nagy utcák lármája elülne,

S körülöttem a város faluvá szépülne:

Mintha csak ott járnék a mi kis falunkba':

Rád ismerek illatáról minden akácunkra...

3

Akácfaerdőség, kicsi falum képe,

Gyermekkori álmom ezer szép emléke:

Milyen gyönyörűség gondolni is rátok,

Házunk előtt bólingató akácfavirágok!

4

...Ó, hol van az álmom, mit alattuk szőttem?

S az a világ, ami akkor állt előttem?

Hová lettél, hová, ábrándok világa?

Te maradtál csak belőle –

Széthullóba, veszendőbe -

Akácfa virága!

***

Szabolcska Mihály 1861 – 1930

***

***

Akazienblumen

1

Die Stadt ist voll geworden, mit Akazienblumen,

Akazienblumen, mit ihrem süßen Duften.

Wandere ich unter, wach mit süßem Träumen,

als wären die Akazien, nur noch für mich Blüten!

2

Als wären die Straßen, der Lärm losgeworden,

und die Stadt rund um mich, ein kleines Dorf geworden:

Es ist, als ich dort wär’, in den meinem Dörfchen:

An den Düften erkenne ich, jedes kleine Blümchen.

3

Der Akazienwald, das Bild von meinem Dörfchen,

alte Kindheitstraum, von meinem Heimatörtchen:

Was für eine Wonne, nur an euch zu denken,

vor dem Haus nicken, die Akazienblüten!

4

... Ach, wo ist jetzt mein Traum, welche ich dort webte?

Und die Welt von damals, in welcher ich dort schwebte?         

Wo bist du hin, wo bist, die Welt meiner Träume?

Du bist der einzig gebliebene

zerfallende, Verlorene –

Akazienblume!

 

https://www.youtube.com/watch?v=W1apR40ud6k

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni