Szabó Jenő Szieszta / Siesta

 

Szieszta

***

Úgy lopva pihenőre dőltem ,

Elfáradtam nagyon —

Az álom jóltevő tündérét

Várom, csalogatom.

Hogy ne riadjon, el ne szálljon,

Behunyom a szemem,

Látogatóba jár a lelkem

Csodás vidékeken.

***

Egyszer csak, mi zendül és ez?

Mi pajzán fergeteg?

Átal robognak a szobámon

A játszó gyermekek.

Anyjok szelíden inti őket

- Titokban el lesem -

„Csitt, gyermekek! Apátok alszik,

Legyetek csöndesen!“

***

Szívem ne bántsd, ne tiltsd el őket!

A játék nem is zavar –

E boldog kacaj csendülése

Elnémul nagyhamar!

Ha majd nagyobb sziesztát tartok

Ott a kopár hegyen –

Kacaj helyett sírásuk hallatszik,

Akkor csititsd: „Apátok alszik,

Gyermekek, csönd legyen!“

***

Szabó Jenő. 1867 -1934

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

***

Siesta

***

Ich legte mich heimlich zur Ruhe,

bin müde geworden –

und die gütige Fee des Träumens,

wollte zu mir locken.

Damit sie nicht erschreckt ‘d wegfliegt,

ich schloss meine Augen,

meine Seele ist jetzt zum Besuch,

Neuland anzuschauen.

***

Was ist plötzlich so wild geworden?

Was für ein Gewitter?

Die flitzen rennend durch mein Zimmer,

die spielenden Kinder.

Ihre Mutter ermahnt sie leise,

- ich beobachte sie still –

„Ruhig, Kinder! Vater schläft bereits,

seit ruhig, nicht so schrill!“

***

Herzchen, tu ihr nicht weh, lass sie doch!

Das Spiel stört mich nicht Mal –

der Ton dieses glücklichen Lachens

es wird sehr bald fatal!

Wenn ich längere Siesta mache

dort auf dem kahlen Berg –

statt Gelächter hört man sie schreien,

flüstere leise: „Euer Vater schläft,

Kinder, ruhe am Herd!“

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni