Stamborszky Lajos: Oh érzem, vén idő / Oh, ich füh

 

Oh érzem, vén idő

***

Oh érzem, vén idő, hatalmad,

A lét nyomorát ismerem,

Virág lehull, a tűz kihamvad,

És sírba száll a szerelem.

*** 

De mit jajongjak sorsom ellen?

Panaszban írt csak gyönge lel,

Jobb vérzeni a küzdelemben,

Mint könnypatakban fúlni el.

*** 

S mégis, szívünkben sír a bánat,

Es felszakad titkos sebünk;

Utolsó rózsafánk ha szárad,

S megcsalt utolsó kedvesünk

***

Stamborszky Lajos 1856 – 1910

***

***

Oh, ich fühle, alte Zeit

***

Ich fühle, alte Zeit, deiner Kraft,

ich kenne das Elend des seins,

die Blume fällt, das Feuer wird kalt,

und die Liebe ins Grab verreist.

***

Doch warum jammern über mein Schicksal?

Balsam dort, nur Schwachen finden,

besser ist Verbluten in den Kampf,

als Ertrinken in Tränenkrampf.

***

Doch weint der Trauer in unserem Herz,

‘d das geheime Wunde öffnet sich;

wenn der letzte Rosenbaum vertrocknet,

auch der letzte Schatz betrug dich.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni