Simon Menyhért: Magyarságomat / Mein Ungartum

 

Magyarságomat

 

Magyarságomat nem cserélem el

Más boldog népek nemzetségére:

Szabadsághősök s költők sora buzdít

Magyarságunkban nemesre és szépre!

 

Kevés más nép van, melyben annyi hit

Mozdítana meg sírzáró követ,

Mely élő hites bizonysággal tudná,

Hogy minden halált szebb élet követ!

 

Kevés más nép van, amely úgy kibírna

Félévezredes nyomort, írtást, átkot,

Melynek nevében zsenik egész sora

Jó emberségért egekre kiáltott!

 

Kevés más nép van, mely oly tisztultan lát

Teremtőt, létet, jövőt, embersorsot

S tudná, hogy barbár bűneit legyőzve,

Testvérmunkákban lesz majd víg és boldog.

 

Magyarságomat nem cserélném el,

Mert szent akarás hite lobog bennünk,

Hogy dunamenti bús testvérnépekkel

Sorvasztó sorsot végkép eltemetünk!

 

Simon Menyhért: 1897- 1952

 

Mein Ungartum

 

Mein Ungartum werde ich nie ändern

an Volkstum, andere frohen Völker:

die Freiheitshelden und die Dichter mahnen,

an Schönheit unseren Ungartum öfter!

 

Wenige Völker gibt mit so viel Glauben,

welche die Grabsteine bewegt, mit Erfolg,

welcher das als lebende Zeuge wüsste,

dass auf den Tod ein schöneres Leben folgt!

 

Wenige Völker gibt, die so durchhalten,

ein halbes Jahrtausend Elend, Rodung, Bann,

in dessen Namen eine ganze Reihe von Genies

schrie zum Himmel ‘d trieb die Menschlichkeit Drang an!

 

Wenige Völker gibt, die so klarsehen

Schöpfer, Existenz, Zukunft, menschliches Schicksal,

‘d wissend, wenn er seine Sünden besiegt hat,

im brüderlichen Arbeit wird glücklich sein.

 

Ich werde mein Ungartum nie aufgeben,

zumal der Willensglaube in uns wallen,

dass an die Donau lebender Völkern,

endlich das schreckliche Schicksal begraben.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni