Siklóssy László: Az életem / Mein Leben

 

 

Az életem

 

Az életem bevégezetlen,

Megálltam érted félúton.

Mindig te érted sirt a lelkem

S most is szerelmed koldulom.

 

Nem hallgattál meg . . . Oh, miért nem?

S mért hallgatod meg most szavam,

Hogy életem végéhez értem

S mikor utam már úttalan?!

 

De veszhet életem, a csonka,

Ha sziveden vert a szivem.

Ha fogva voltál a karomba

S csókod magammal elviszem.

 

Ha így halok meg, megbocsátok

Egy elveszített életért,

Ha így balok, ne érjen átok :

Hisz életem most czélhoz ért.

 

SilóssyLászló 1881 – 1951

 

Mein Leben

 

Mein Leben ist jetzt unvollendet

am Weg halb hab’ angehalten,

meine Seele ist tiefst verblendet,

deine Liebe will behalten.

 

Du hast mir nicht zugehört, warum?

Und warum hörst du mir jetzt zu,

an Ende des Lebens geht’s nur darum,

auf meinen Weg ist jetzt Unruh.

 

Soll ich doch mein Leben verlieren,

wenn mein Herz auf deinem Herz schlägt?

Wenn in meinen Arm würdest liegen,

ich würde gar, ein Kuss erwägt.

 

Wenn ich so sterbe, wird vergeben

für ein verpfuschtes Leben,

wenn ich das tue, das ist kein Fluch:

Doch mein Leben, das Ziel erreicht.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni