Sík Sándor: Nyári zsongás / Sommer Brummen

 

Nyári zsongás

 

Zsong a nyári rengeteg,

Zeng a napsugár.

Sárga búza megremeg,

Péter-Pálra vár.

Napraforgó napba néz,

Lepke mondja: rózsaméz,

Rózsa mondja: nyár.

 

Szívem is ma fölzenél:

Kelyhe — tárt virág.

Ó be színes, ó be mély:

Mint a dús világ.

Minden élet benne fér,

Szöcsketánc és tölgy levél:

Olyan nyári — tág.

 

Rádszakadt a nyár, szívem,

Forrón, gazdagon.

Búzafürtös földeken

Érik asztagom.

Bókol már a telt kalász,

Közeleg az aratás:

Delet ért napom.

 

Csorduló nyaram delén,

Fönn a hegyfokon,

Szerteszét merengek én

Völgyön, partokon.

Mostan mindent értek én,

Most ez élő földtekén

Minden fű rokon.

 

Lelkem, élő lant-ideg,

Most be jó neked!

Minden, ami van, tied:

Zsongd a mély eget,

Zsongd az ég-föld-szív zenét,

Emberét és Istenét:

Zsongd ki mélyedet.

 

Írta: Sík Sándor 1889 – 1963

 

 

Sommer Brummen

 

Es rauscht das Sommerwittern,

hallt der Sonnenstrahl.

Und die gelben Weizen zittern,

Ernte Tag kommt zwar.

Die Sonnenblumen sonnen

die Falter sind benommen:

Rosen Sommertag.

 

Mein Herz ist jetzt über Froh

sein Kelch, wie ein Spelt.

So farbig und so heilfroh:

wie die ganze Welt.

Alle Leben hat hier platz

Grille `d Eichenblatt:

Ein Sommer Entgelt.

 

Heiß ist der Sommer, mein Herz,

heiß, oben am Horn.

Draußen am Pappen Feld

reift das Weizenkorn.

Nicken die vollen Ähren

Ernte kommt immer näher:

Der Tag ist ganz vorn.

 

An prallen Sommermittag,

oben an Berggipfeln,

dort oben so einsam lag

über Tal und Ufern.

Jetzt verstehe ich alles

und alles über ganzes

Rasen Parentel.

 

Meine Seel‘ ist Leier-Nerv,

jetzt geht dir sehr gut!

Was hier sieht, ist dein Sehnerv:

Summ, was dir guttut,

summ, das Lied von Herz und Leid

für Mensch und Gott gib kein Neid:

Summ dich frei von Glut.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni