Sértő Kálmán: Írat a béres / Der Stallknecht dikti

 

Írat a béres

 

Mert a fia egy lagzis házban

Bedöngölte félnép fejét,

A Sors ellenük zúdította

A méhkas-uras vármegyét.

A legény négyhónapot kapott.

„Kettőt” – apja szól: „lenyomott,

Írjon fiam, én majd diktálom,

S címezze meg a’ zatrecot…”

 

„Tisztöllek fijam, meg anyád is,

Tegnap itt vót Szögfű Juli,

Sírt, hogy magához ingvitálná

Erőszakkal a Kis Gyuri.

De a’ zistenre esküdözött,

Hogy Téged szeret, nem Gyurit,

Hogy megszabadulj, a köröszthön

Vasárnap égő gyertyát vitt…”

 

„A Vilmának üszőbrja lett,

Lököd a’ zannya csöcsein,

Mint haramia úgy szopik

Az emlő tejgyökerein.

Új gazdatiszt van, s még cifrábban

Szórja reánk az Úr nevét,

A szentgyörgynapkor kikélt hollók

Ássák ki mind a két szemét…”

 

„Most Isten áldjon kedves fijam,

Fürüstöknél a szívünk fáj,

Tisztöl a’ zanyád, meg a Juli,

Meg én, apád a Bús Mihály.” –

Kezet szorongat, hálálkodik,

Villámkönnyem a felelet,

Bélyeggel itatom arcomról,

S leragasztom a levelet…

 

Szabadság, 1933. április 25., Esett a hó, 1939

 

Der Stallknecht diktiert

 

Weil sein Sohn in einer Hochzeitsnacht

schlug die hälften die Köpfe ein,

jetzt war das Schicksal gegen sie

die Bienenstock Herrenverein.

Der Junge bekam vier Monate.

„Zwei“ – sagt sein Vater: „lieg schon hinter ihn,

schreib mein Sohn, ich diktiere dir

‘d Adresse ist das Gefängnis.“

 

„Ich grüss di Bub ‘u di Mueter auch,

Juli Szögfű isch geschter da gsi,

brüllte, will de andre vott si zwingge

mit viil Gewalt, de Kis Gyuri.

Dabi schwor sii an de hergott

dass sii dich liebt, nicht de Gyuri,

um zu loszuwerde, an Kruzifix

am Sonntig trug sii e brennende Kerz…“

 

„Vilma hats e Färsekalb beko,

wild drückt es ihre kuheichlen,

wii en Bastard dii Zizzen in Mul

stark sügt en de milchwurzeln an.

Es git  no en geilesiech, grosi schnurri

erwáhnt uns oft de hergotnam,

am St.-Georgs-Tag sollet di Kráhe

beidi Augen im ausppicken.“

 

„Got segne di jetz mii Sohn,

üsi Herzen hánd chramf am Zmorge,

ich respektirt di dini Mueter und Juli,

und ich, dein Vater ist Mihály Bús.“ –

Hände ribend bedankt er sih

di Blitztráne gitt als Antwort,

vo mini Flotschnase Gsicht

wird de Brief etzt verhebe.

 

Freiheit, 25. April 1933, Es schneite, 1939