Sas Ede Az éjszakába / In die Nacht.

 

Az éjszakába

 

Hova rohansz velünk, villám vonat?

A nap letűnt, vak éj borul a tájra,

Csattogva, mennydörögve zúgsz belé

Az éjszakába . . .

 

Már nem nevet rám a kék tengerár,

Rózsás partok, aranyerdők bubája ...

Messze mögöttem úgy maradtak el,

Mint szivem ifjúsága . . .

 

Hova is futunk unos-untalan?

Hogy nincs sehol, sehol se maradásunk?

Hogy űz a vér, hogy csal messze a czél,

Sohsem pihen a vágyunk!

 

De vérünk láza, vágyunk lobogása

És minden hajsza, — mindhiába!

Sötéten kattogja a zord kerék:

Megyünk az éjszakába. . .

 

Sas Ede: 1869 – 1928

 

In die Nacht.

 

Wohin galoppierst du mit uns, Blitzzug?

Die Sonne ist weg, die Nacht ist schon erwacht,

du prallst mit donnerndem Geräusch in ihn,

in dunkle Nacht …

 

Die blaue Meeresflut lacht mich nicht mehr an,

rosigen Ufern, goldene Wälder …

Sie wurden weit hinter mir gelassen,

wie die jungen Herzschmerzen …

 

Wohin rennen wir immer und ewig?

Dass wir nirgendwo stehen bleiben können?

Wie das Blut uns treibt, dass das Ziel so weit ist,

den Wunsch kein’ Ruhe gönnen!

 

Doch das Lodern Blutes ’d des Verlangens

‘d alle Bemühungen waren vergebens!

Das grimmige Rad klickt weiter dunkel:

'd gehen nachts ins Verderbens.

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni