Sajó Sándor: Dal a fészekről / Ein Lied über das N

 

Dal a fészekről

 

Nem aranyos hintón ;

Egyszerű szekéren

Hoztalak el téged,

Édes feleségem,

Az anyai házból.

 

Vagy tán nem is úgy volt,

Hogy szekéren ültünk:

Vágyó szerelmünknek

Szárnyain repültünk

Kicsiny otthonunkba . . .

 

Szegényes kis fészek.

De, hogy te vagy benne,

Miuden zuga mintha

Színaranyból lenne,

Gyémánttal kirakva...

 

Aranyat, gyémántot

Terem a föld méhe,

De a magas égnek

Nincs több teremtménye,

Te hozzád hasonló!

 

Nézlek hosszan, némán,

És egyre csak nézlek :

A jó Isten tudja,

Minek neveznélek,

De nem tudok szólni.

 

Csak a perczet áldom,

A melyben születtél,

S áldom a jó Istent,

Hogy az enyim lettél,

Édes feleségem!

 

Sajó Sándor: 1868 – 1933

 

Ein Lied über das Nest

 

Nicht in golden’n Kutsche;

auf einfache Fuder

hab’ dich mitgenommen

in dem hübschen Pludern,

aus deinem Mutterhaus.

 

Vielleicht war es nicht so

nicht am Fuder Sassen:

Am Sehnsucht der Liebe

flogen als Insassen,

in unserm kleinen Haus.

 

Nicht in golden’n Kutsche;

auf einfache Fuder

hab’ dich mitgenommen

in dem hübschen Plunder,

aus deinem Mutterhaus.

 

Vielleicht war es nicht so

nicht am Fuder Sassen:

Am Sehnsucht der Liebe

flogen als Insassen,

in unserm kleinen Haus.

 

Lang ‘d schweigend sieh dich an,

schaue dich immer wieder:

‘d der Herr Gott weiß es nur

deine zarten Glieder,

doch kein Wort bring’ ich raus.

 

Segne die Minute,

indem du auf Welt kamst

‘d ich preise den Gott an,

dass du endlich mich nahmst

‘d meine Ehefrau bist!

 

Fordította: Mucsi Antal-Tóni