Sajó Sándor: A gyerekszobából / Aus der Kinderzimm

Toni11•  2022. március 29. 07:24  •  olvasva: 71

 

A gyerekszobából.

***

Olyan szelíd, szép a kezdet:

Játszadoznak, ölelkeznek;

S nagy hirtelen — halld csak anyjuk!

Mily egészen más a hangjuk!

***

Derült égőül tüzes villám . . .

Nagy a harag köztük nyilván;

Az se hallgat, ez se néma,

Nagy dolog lesz ebből még ma!

***

Nosza hamar, hol a bíró?

Anyjukhoz fut a két síró,

Ott vitatják szakadásig,

Ki a hibás: csak a másik!

***

Biró ily pört sokat látott,

Könnyen oszt hát igazságot:

Ők meg, hogy ez ki van mondva,

Félremennek sompolyogva.

***

Egy darabig egymást nézik,

Hangjukon már béke érzik,

Elvonul a vihar s végül

Nap is süt a felhős égrül.

***

Nap süt már a felhős égrül:

Két kis lányunk összebékül,

S olyan a vég, mint a kezdet:

Játszadoznak, ölelkeznek . . .

***

Sajó Sándor 1868 – 1933

***

Aus der Kinderzimmer.

***

Der Anfang ist so sanft und schön:

Sie spielen mit dem Spielzeug-Föhn;

und plötzlich – hör zu jetzt Mutter!

Ihre Stimme ist wie Cutter!

***

Aus heiterem Himmel blitzt jetzt,

beide sind plötzlich so entsetzt;

er hört nicht zu, sie schweigt auch nicht,

das wird halt ein tolles Gedicht!

***

Na, wo ist jetzt der Richter bald?

Zu der Mutter lauft die zwei halt,

‘d streiten sie bis zu Äussere,

wer ist schuld: nur der andere!

***

Der Richter hat schon viel Prozess,

er erstellt schnell halt ein Attest:

Und weil es schon gesagt worden,

ganz schnell sind ruhig geworden.

***

Sie sahen sich Zeit lang nur an,

man spürte es den Stimmen an,

der Sturm ist vorbei ‘d kein Sorgen,

die Sonne scheint durch die Wolken.

***

Die Sonne scheint durch die Wolken:

Die Töchter sind ohne Sorgen

‘d, das Ende ist wie der Anfang:

spielen bis Sonnenuntergang.

***

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!